Meddig lehet ezt még csinálni, bírni?

A gyerekekkel menjen anyaotthonba, közben keresen munkát. Szülés után a gyerekeket óvódába/bölcsödébe adja be, és dolgozzon.

A férj/apa meg köteles gyerektartást fizetni

Bármeddig, sok nő van, akinek élete végégi sikerül.

Elb.ta az életét, és most már nem lehet visszacsinálni, pl. a két gyerek is ott lesz már, ha akarja, ha nem. Értük ő felelős, de gondolom vagy valami fa.sza minimálbéres munkája van, vagy csak gyest kapott, és egy percet nem dolgozott még életében.

Konkrétan az a nagy büdös helyzet, hogy az ilyen embernek nem tudsz segíteni. Nem lehet.

Mit akarsz tenni?

Ha azt mondod, hogy hagyja el, akkor mit csináljon?! Vagy talál befogadó anyaotthont, vagy nem, de ott se lehet a végtelenségig elhéderelni. Ha egy éven belül nem áll talpra, akkor ba.szhatja. Ráadásul könnyen, gyorsan bukja a két gyereket is, mennek nevelőszülőkhöz. Nekik talán ez lenne a legjobb, mert így esélyt kapnának emberi életre.

Terhes jelenleg is, az se játszik, hogy keressen normális állást. Sehova se veszik fel, aztán vagy kap gyed-et, vagy nem, arra meg mérget vehetsz, hogy a pasija az életben nem fog gyerektartást fizetni. Ebből tényleg nem lehet albérletet fenntartani.

Ilyenkor szoktak az ilyen nők keresni valami szeretőt, akihez oda lehet költözni, mert nekik már mindegy hová, csak el onnan. Aztán az a kapcsolat se szokott jobban elsülni, mint az előző.

De jelenleg ugye terhes, tehát ez megint nem játszik be.

Kb. az a szituáció, mint amikor valaki leugrik a tizedikről, és zuhantában kap tanácsokat, hogy mit kellett volna tennie, és mit tehetne, a földet érne és megúszná. Teljesen értelmetlen ötletelni.

Nagyon sajnálom, de itt már sokat nem lehet tenni.

Azt meg neked tanácsolom inkább, hogy az a megoldás eszedbe ne jusson, hogy odaköltözik hozzátok "egy kicsit", mert többé ki nem rakod két kicsivel. A pénzadományokat se tudom javasolni, mert pillanatnyilag talán segítség, de a problémát nem oldja meg, viszont a nyakadra fog járni állandóan.

Az alap probléma, hogy soha sem akarta megoldani a problémáit csak menekült előllük (gyerekes tulajdonság)....a te alternatíváidat is rögtön elveti,mert akkor már neki is kellene csinálni valamit. Nem ismeri a "Segíts magadon és Isten is megsegit." mondást.

Az ilyennek az egyetlen alternatíva, ha olyan helyre tud tovább lépni ahol dettó el van tartva és "nem kell csinálni semmit". Tehát ha csak nem koltozteted magadhoz nem fog semmi sem megfelelni neki.

3. vagyok.

Figyelj, nem ő az első meg nem az utolsó, aki két gyerekkel válik, mégsem kerül mindenki az utcára.

Ezt a helyzetet csak saját magának köszönheti. Te is látod, hogy akármi mondasz, csak a kifogásokat keresi.

Önsorsrontó és buta.

Most éppen tőled várja, hogy csodát tegyél, mint a Télapó.

Még egyszer leírom, hogy nem tudsz rajta segíteni, mert rajta nem lehet. Neki az lenne a segítség, ha kapna egy lakást, amiben fizeti valaki a rezsit, kap annyi pénzt, hogy elég legyen a két gyerekre, és ne kelljen megmozdulnia élete végéig.

Ha nem úgy akart volna a rossz családi körülményekből kiszakadni, hogy odaköltözik valami pasihoz, aki majd eltartja, hanem tanul, már nem itt tartana. Ez volt első komoly, mondhatni végzetes hiba.

Ezen is lehetne segíteni, ha tanulna valamit, de lefogadom, hogy ő nem tud kisbaba mellett tanulni sem. A munkaügyin keresztül lehet elvégezni két szakmát is ingyen, sőt még fizetnek is valami 50 ezeret, amíg a tanfolyamra jár, hiányszakma esetén akár azonnal el is helyezkedhet.

De hát hiába, terhesen nem fog tanulni, szülés után nem fog tanulni, mire a gyes lejár, újra terhes lesz, mert három gyerek után 50 ezer a családi, és ingyen van a tankönyv meg a kaja a menzán.

Még mindig mehetne akár dolgozni is, legalább lenne pár hónapja, hogy tegyen félre egy kis pénzt, de lefogadom, hogy ő azt se tud terhesen, illetve fel se veszik sehová.

Itt köszön az vissza, hogy dolgozott-e már egyáltalán ebben a bü.dös életben? Mert a gyed és a gyes között hatalmas különbség van!

Még azt is megteheti, hogy meglesz a gyerek, fél évesen bölcsibe adja, szociális alapon lehet be is veszik. Aztán expressz keres állást magának, pl. állandó éjszakásban egész jól lehet keresni, amíg a kicsik bölcsiben vannak, tud aludni, és délután velük lehet. De hát ő ugye baba mellett egyáltalán nem tud dolgozni, nem hogy állandó éjjelesben....

(Csak azt tudnám, hogy más elvált anya hogy tudja megoldani, hogy eltartja a családot, fizeti a lakáshitelt vagy az albérletet, és enni is tudnak, biztos lopják a pénzt...)

Az gondolom megint nem járható út, hogy ha veri is a pasija, akkor látletet vetet, feljelenti, és pár hónapra megszabadul tőle. Elvégre akkor se tud eltartani két gyereket.

Az anyaotthont kilőttétek, mert sok a cigó. Akikkel igazán nem értem, mi a problémája, mert most pont olyan életvitelt folytat, ami alapján a fent említett népcsoportot a többség elítéli. Legalább be tudna illeszkedni...

Mit lehet mondani?! Hogy mondjon le a gyerekekről, a kicsit adja nevelőszülőkhöz, a pocaklakót hagyja a kórházban, és menjen el valami gyári munkára, ahol adnak munkásszállót, és álljon saját lábra? Legközelebb meg nézze meg, kinek teszi szét a lábát, és akkor szüljön gyereket, ha el tudja tartani?

Egyébként inkább gondolkodj azon, hogy neked tényleg szükséged van-e ilyen barátokra. Mert hogy nem egy építő jellegű kapcsolat az egészen biztos.

Mondjuk ott elakadtam, hogy a pasi nem fürdik, de úton a második gyerek....

A barátnődnek már rég el kellett volna válnia. A második gyerek eleve meg se foganhatott volna, de ha már megtortent, valaszthatta volna az abortuszt.

Úgy bírja, hogy neki jó így. Osszekaparhatta volna már magát régen és elhetne normális életet. Nem vagyok jós, de az ő jövőjét egyértelműen latom: valahogy össze jön majd a hatprmadik gyerek is, talán még egy negyedik is és továbbra is jatsza majd a martirt

"Milyen ötletet adjak neki, ahova léphet?"

Rajta csak az isteni csoda segíthetne, ezzel sehova nem léphet, max ki az ablakon. Pfff, menekülök a rossz családi körülmények elől egy alkoholista karjaiba és szülök neki egy gyereket. Aztán meg még-egyet, mert hát istenem becsúszott. XD Egyet sem szültem volna addig nem amíg a saját magam élete sínre nem kerül, hát ő is kénytelen-volt nélkülözni, megvonni magától mindent, akkor könyörgöm, hova, minek, kinek szült ?