Mikor azt mondják, hogy a nő feladata megteremteni az "otthon melegét", "családi tűzhelyet" akkor tulajdonképpen mit értenek ez alatt?

Leírom, hogy nálunk mit jelent. Jegyzem én nem vagyok megkeseredett.

Nálunk én vagyok itthon, tehát én tudok többet foglalkozni a gyerekek dolgaival, leckéjével, azzal hogy melyik függönyt rakjam fel, hogy otthonosabb legyen a ház, és a többi ingyombingyom aprósággal, amihez a férjemnek nincs is érzéke.

Férjem most ment el dolgozni, este látom őt viszont. Szeretem meleg étellel várni és szeretem meghallgatni, hogy mi történt aznap, mikor hazaért. Szeret hazajárni, mert a munkahelyi stressz után itthon béke van és szeretet. Törődés és béke.

De ha kell, akkor ő is mosogat, takarít vagy amit én nem tudok megcsinálni, az a szerelés és társai. Tehát nem egyoldalú, csak ő más területen erősebb.

Csatlakozok azokhoz, akik szerinte ez nem azt jelenti, hogy csicskázni kell a nőknek, és inkább valami megfoghatatlan hangulatot jelent.

Nekem is van családom, és van abban valami, hogy a nők tartják össze. Ha vita van, én simítom el, én szervezem a családi összejöveteleket, valóban mi teremtünk családi hagyományokat.

Az is teljesen természetes, hogy a nők szívesebben cicomázzák ki az otthonukat, főleg olyannal, amit ők készítettek.

Azzal sincs baj, hogy a nők dolga főzni, sütni, sőt: beosztani a családi bevételeket, hogy jusson is mindenre.

A nők varrják meg a gyerek szakadt nadrágját, kimossák a csokifoltot, és tudják, mitől lesz mindig puha a mézeskalács. :)

És ez így van jól.

Ez normális családban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a férj semmi se csinál (elvégre a család anyagi biztonságát pedig hagyományosan nekik kell megteremteni, hát az se kisebb feladat), vagy hogy ne lehetne befogni a gyerekeket a házimunkába.

Sőt, pont itt jön képbe, hogy okos asszony eléri, hogy vidáman álljon oda gyerek a mosogatóhoz, ráérezzen, hogy neki öröm, ha rend van a szobájában. Nem zeng egész nap a ház a vitától, kiabálástól, hogy "megmondtam ezerszer, hogy takaríts ki a disznóólat", meg nem kell egész nap mártírkodni, "egész nap gürcöltem értetek, és egy jó szót nem kaptam cserébe", stb.

Az otthon melege az otthon HANGULATA: béke van, nyugalom, vidámság, nyerítve röhögnek a gyerekek, jó érzés apának hazaérni, anya pedig elégedetten nézi őket.

Lehet, hogy közben pókhálós a sarok, meg reggel óta nincs elmosogatva, de ki nem sza.rja le. :)

Ugyanaz, mint amikor azt mondják hogy ez férfimunka.

A különbség az, hogy ha a nőre mondják hogy az ő dolga a házimunka és a gyereknevelés akkor az szexista, de ha a férfi dolga a fizikai munka akkor az rendben van mert a nő nem is lenne képes azt elvégezni. Kár, hogy nem igaz csak könnyebb az "én gyenge nő vagyok" szöveget bevetni, mint felvenni a fejszét vagy kőműveskanalat.

Ennek megfelelően az említett megállapítás ma már nagyrészt kihalt, mert a házimunkánál már elvárják az osztozkodást, a fizikai munkánál viszont még mindig él a "férfimunka" kifejezés.

Nálunk szerencsére a hagyományos családmodell van és ezzel elégedettek is vagyunk. Nem várja el hogy takarítsak, nem várom el hogy rendezze a kertet. Más emiatt hiperventillál? Kiröhögjük. :)

Na, csak megérkeztek a sértett nőcséplők is, akiknek nőjük sem volt életükben. Meg a krónikus hölgyezők. :D

Btw fizikai munka, pl. a környékünkön csak nőket láttam eddig havat lapátolni tavaly, tavalyelőtt. Ami nem baj, sőt.

Ez a férfi elvégzi a ház körüli munkát, meg megjavítja az autót/elromlott dolgokat dolog nagyon nem érvényes már (régen sem volt, mindig nagymamám végzett minden teendőt, miközben nagyapám valahol piált, de ha elváltak volna, nagyim lett volna megkövezve, régi szép idők aha).

Én annak a híve vagyok, hogy élni és élni hagyni.

Mindenki éljen úgy, ahogy szeretne, bizonyos kereteken belül.

Sajnos azt vettem észre, ha egy nő teljes munkaidős háztartásbeli, akkor azért szólják meg (miért nem keres pénzt, a férje pénzét szórja), ha meg dolgozik, akkor el van könyvelve karrierista pcsának...így is-úgy is lesznek ítélkezők, akik megszólnak.

Barátommal megosztjuk a dolgokat, amikor például munkanélküli volt, megcsinált minden teendőt, úgy hogy nem is kértem rá.

Viszont több dolgozó barátnőm panaszkodott arról, hogy barátaik/férjeik egyáltalán nem veszik ki a részüket sem a ház körüli munkából, sem a takarításból- valamelyik akkor sem, amikor munkanélküli volt, nem foglalkoznak a gyerekkel sem. Hát ilyenkor vagy le kell ülni és többször, nyomatékosan megbeszélni mi a helyzet, vagy esetleg a kapcsolat elején tisztázni ki milyen beállítottságú, vagy akkor válni, ha már tarthatatlan a helyzet.

De őszinte leszek én azt sem bírom, amikor adott nő panaszkodik-panaszkodik, aztán anyáskodva gyerekként kezelve a férjét "jaj ehhez férfiak nem értenek" nem engedi semmit csinálni. Igen, sok nő kb. nagy gyerekként kezeli a férfiakat, sok reklám is erre épít. Ami elég gáz. Aztán megy a mártírkodás.

Na, lehet lepontozni mindkét oldalról. :)

"Valószínűleg abból a korból ered az elvárás, amikor a nők még nem jártak el dolgozni."

Mondj már egy olyan kort, amikor a nők nem dolgoztak... És most ne a 19. századi, városi nagypolgári családok nő tagjairól beszélj, mert az a népesség pár százaléka lehetett legfeljebb.