Van olyan közületek akit kiskorában sokszor megvert az apja?

Szia.

Nekem apám tönkrevágta a gyerekkorom. Sajnos most nincs sok időm, csak azért írtam a kérdéshez, hogy később visszataláljak.

Este vagy holnap fogok írni bővebben.

Engem 18-19 éves koromig napi szinten vert, volt kb. 4-5 olyan eset, hogy hetekig nem mehettem utcára mert annyira ronda volt az arcom, úgy összevert. Sajnos nem mertem szólni senkinek (a szomszédok tudták, de nem érdekelte őket, nagymamám tudta, de... az ő fia vert meg, az orvos látta rajtam de sosem kérdezett rá) én meg kicsi voltam így nem kértem segítséget. Ma már nagyon bánom!.

Engem egyszer pont húsvétkor vert meg nagyon és tiszta vér volt az arcom, el kellett bújnom a locsolkodók elől. Azóta is utál mindenki és leri.bancoznak amiért nem tiszteltem meg őket a jelenlétemmel. :((( Sokan nem is köszönnek nekem, mert kényesnek tartanak amiért ők átjöttek én meg nem akartam lemenni. Pedig azt kellett volna, hogy úgy eléjük állni és megmondani, hogy a barom apám tette ezt velem. De annyira sírtam, hogy bezárkóztam a padlásra és nem volt bátorságom lemenni.

De volt még sok rettenetes dolog. :(

21 vagyok, azt hittem 1-2 éve sikerült megváltoztatnom valamit, mert nem hagyom, hogy megüssön többé, visszaütök és feljelentem ha megint hozzám ér. (Anyám nem nagyon véd meg tőle, ő is ilyen csak ő ordít és azzal terrorizál, nem üt meg sokszor).

De most jövök csak rá mennyire tönkre tett és sosem lesz normális, átlagos életem.

Majd még kifejtem miért és hogy mik történtek.

Remélem nem haragszotok meg érte, de a napokban pont ezen gondolkoztam sokat és én is terveztem kérdést kiírni csak nem tudtam hogyan tegyem és még halasztgattam.

Jól esne majd még leírni pár dolgot, mert ezt más úgysem érti meg csak aki keresztül ment rajta. Nekem pszichológusok, barátok, pasik sem értették meg igaz kedvesek voltak de akkor sem élték át....

C.

Igen. Sajnos miután letette az italt rájöttem: ő maga ilyen, nem az ital tette ilyenné.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy túl tudtam lépni rajta. Iszonyú sok harag és gyűlölet van bennem... s érzem, nem lehetek boldog emiatt... :'(

Utolso elotti valaszolonak:

Lesz meg "normalis" eleted, a sebek begyogyulnak majd valamennyire, de el kell hagynod azt a negativ kornyezetet, amiben jelenleg elsz. Kivanok neked sok akaratot es erot hozza!

19:08 vagyok

23:11nek: Az én apám nem igazán tette le az italt de amikor dolgozik meg ha olyanja van akkor nem iszik. Bár ez ritka, mostanra inkább az van, hogy már anyám is iszik. Esküszöm ez őrület! Na mindegy. Szóval én se akartam soha elhinni de én is megfigyeltem, hogy apám az ital nélkül is ilyen.

Valami kisebbségi komplexusa lehet vagy nem tudom, de elítéli a melegeket is (a barátaim egy részét) meg mindenkit utál. A zsidókat, a melegeket mindenkit. De úgy igazából ok nélkül. És lenézően bánik a nőkkel, gondolom ettől valahogy erősebbnek érzi magát. Mert egyébként egy gyenge ember lehet (szerintem) legalábbis az akinek az kell, hogy egy kislányt megverjen napi szinten az szerintem nincs megelégedve önmagával.

Ezért már én is elkönyveltem, hogy az alap személyisége is ilyen, nem kizárólag az ital tehet róla.

03:44 Köszönöm szépen! Igen tudom, hogy el kell innen költöznöm de egyelőre még pár évig ezt nem tudom megvalósítani :( Bár mostanában már jobb, mint régen. Most hétköznap általában egyedül vagyok itthon és apám is csak némelyik hétvégén erőszakos de akkor visszaütök neki. Nem engedem többször, hogy megfélemlítsen. Csak így meg az a baj, hogy annyira feldühít hogy az ájulás kerülget mert annyira bevadulok vagy nem tudom mi történik. Felmegy az adrenalinszintem gondolom.

Igazából arra értettem a normális életet, hogy eléggé bebeszélte nekem, hogy ronda vagyok és nem értek semmihez. Emiatt nagyon próbálom rejtegetni a külsőm és mindig valami mögé elbújni (pl. smink vagy bármi) vagy a munkában is annyira maximalista vagyok, hogy van, hogy már majdnem végzek de újrakezdem az egészet mert úgy érzem nem elég jó. Emiatt a végére totál megutálom mert annyi erőt fektettem bele, hogy már látni se bírom, pedig az elején még örömmel töltött el.

A párkapcsolataim pedig... Eddig a lányos fiúkat részesítettem előnyben. Talán tudat alatt őket veszélytelennek ítéltem meg, hogy nem fognak bántani. De pár év után úgy érzem, hogy ők nem elég férfiasak, illetve a legtöbb ilyen fiú elég fiatal. Nem elég érett a gondolkodása. Most fogalmam sincs hogyan de az idősebb férfiak vonzanak. Az idősebbet értsd. jóval 40 felett...

Eddig még a 35 is sok volt, de most ha ránézek egy 45 körüli pasira komolyan szexinek látom és vonzódom hozzá.

Nyilván jó pasikra gondolok, akik koruk ellenére jól néznek ki. De szerintem ez nem helyénvaló. 20-30 évvel idősebb férfiakra hajtani 20 évesen. Ráadásul szégyenlem is kicsit. Nem tudom miért történik ez velem.

Pedig annyira reméltem, hogy nem lesz a férfiakkal való kapcsolataimban problémám.

Szerintem nem is az apafigurát keresem bennük, mert ugyanolyan minden, mint egy velem egykorú sráccal. Ugyanúgy vonzódom hozzájuk szexuálisan és nem a gyengédség érdekel. (Elnézést ha valakinek ez undorító volt, esetleg ezt olvasni)

Azt hiszem valaki ennél a kérdésnél írta, hogy neki hiányzott a tipikus apa-lánya kapcsolat.

Régen nekem is nagyon hiányzott, pár éve pl. állandóan barátnőméknél voltam mert olyan rendes volt az apukája.

Apám onnantól lemondott rólam, amikor megszülettem mert ő fiút akart. Sosem foglalkozott velem, nem érdekeltem nem voltam elég jó neki, nem voltak közös programok.

Hiányzik, hogy nem védett meg a pasiktól és hasonlók.

Pl. amikor egy-egy idióta zaklatott neki kellett volna fellépni velük szemben és helyre tenni őket. Legalábbis ha én pasi lennék és lányom lenne ölnék érte, ha valaki csak elszomorítaná valamivel vagy megbántaná megfejelném.

De apámat nem érdekli az ilyesmi. Persze amikor kivételesen találtam rendes srácot (tényleg rendes, művelt, gazdag, okos, szép, szülei is orvosok, cégvezetők) akkor azt mondta az ő lányát hagyják békén és addig tette a sértő megjegyzéseket, hogy szegény srác nem bírta tovább. Meg is értem.

Nekem anyukámmal sem jó a kapcsolatom mert ő meg olyan nem is tudom milyen. Ha véletlenül mondok neki ilyesmit, hogy : anya nekem ez tudod milyen rosszul esik? Akkor ilyeneket mondd, hogy "ó jaj, bele ne halj" vagy "majd megedződsz, ne hisztizz" vagy hogy ó, micsoda érzelemhullámok törtek rám és hogy hagyjam már békén.

Komolyan még egy pasi is jobban kimutatja az érzelmeit, mint ő. Nem tudom miért ilyen. Elvileg nő és anya, dehát mindegy.

Nekem is hiányzik, hogy nem olyan mint a filmeken, hogy ha hazajövök adhatok egy jóéjt puszit az apukámnak vagy anyukám néha megölel vagy valami.

Apám mindig csak sérteget anyám még egyszer nem mondta, hogy jelentek neki valamit vagy egyszer nem ölelt meg vagy fogta meg a kezem vagy bármit. De mégcsak meg sem dícsér. Se az öltözködésemet se a munkámat semmit. Most lesz anyák napja de nem is veszek neki semmit. Régen vettem, de semminek sem örült. Virágot szedtem neki de nem örült neki.

Legutóbb verset írtam neki. Saját verset. És vettem szép papírt és arra kinyomtattam és rajzoltam neki egy virágos portrét vagy mi az. Egy vázában volt mindenféle virág. 4 napot dolgoztam vele erre nyálasnak találta és rögtön össze is hajtotta és lerakta az asztalra. Már azóta szerintem ki is dobta, pedig a verset nem is másoltam át sehová, azért az is hiányzik.

Komolyan sírni lenne kedvem. Ha még valaki olvassa ezt a hosszas siránkozásomat, szerintetek mit tehetnék? Mit rontottam el? Semminek sem örül vagy csak leszólni tudja.

A versre is semmit sem mondott, pedig direkt neki írtam szép anyáknapi verset. Nem vagyok ilyen érzelgős, de gondoltam elvileg egy nőnek, egy anyának az ilyesmi tetszhet főleg a lányától, anyák napjára. Dehát... a ló.fszt! Már elnézést, de nem fér a fejembe, hogy se a szép díszes papír, se a színek, se a rajz se az átkozott betűtípus nem tetszett neki! Ilyen nincs! Már ötletem sincs mivel próbálkozzak. Most ha nem felejtem el csak annyit mondok neki, hogy boldog anyáknapját, mégiscsak illő valamit mondani szerintem. Úgyis rám lesz kiabálva pár hét múlva, hogy nem köszöntöttem fel.

Elnézést kérek, hogy hosszú lett, nem is írok már többet ilyen részletesen. Ne haragudjatok. Csak nincs kinek elmondanom, mert aki nem élt át hasonlót az nem érti. Volt aki még ki is nevetett (jóbarátom) mert ő mintacsaládban nőtt fel. Épp csak a jómodorra nem tudták megtanítani.

Elnézést mégegyszer, hogy sok lett.

C.

Ja egyébként hazudtam. Egyszer amikor pánikrohamom volt és minden elsötétült majd később a hallásom is megszűnt akkor megfogta a kezem. De akkor is csak mert én fogtam meg az övét, mert annyira kész voltam már.

De akkor is kérdezgette már, hogy mikor engedem el és hagyjam már mert dolga van.

Annyira szeretnék megérteni, hogy miért lett ő ilyen.

Ma is annyit kérdeztem tőle szépen, hogy anya mit csinálsz? a kertben csinált valamit erre már nem is tudom minek nevezett és ordított velem és otthagyta az egészet, hogy ő inkább sz.rik bele. Komolyan totál hülyének éreztem magam, biztos fogyatékos vagyok vagy valami de nem értem mi volt a baj. Én megkérdeztem mit csinál, mert láttam ugyan, hogy ott "kaparászik" valamit de abból még nem jöttem rá. Kedvesen kérdeztem, őszinte kiváncsiságból erre leordított a végén apám is mondta, hogy én hülye vagyok és mondta, hogy takarodjak el.

A szomszédok is hallották... nagy öröm, hogy engem már mindenki utál. :(

Annyira nehéz már tartani magam. Most már ott tartok, hogy ha bárki megsért elsírnám magam. Sosem hittem, hogy hiányozhat a családi kötődés. Épp elég bántást kapok a világtól, de a legtöbbet itthon ahol elvileg biztonságban és komfortosan kellene érezzem magam.

Na tényleg ne haragudjatok és a kérdezőtől külön elnézést kérek, amiért teleszemeteltem a kérdését, ez volt az utolsó, hogy ennyit írtam ide. :$

Kedves C.!

Szerintem senki nem haragszik rád, mert aki itt van, az mind áttudja érezni a másik baját, mert az átélt tapasztalatok megtanították erre. Érdemlegeset nem tudok hozzáfűzni ahhoz, amit olvastam, csak hogy valóban nagyon sajnálom, de ezt gondolom már többször hallottad.

Viszont anyukádat tudom, hogy miért ilyen, mert én is ilyen vagyok (csak épp nem testi bántalmazás miatt). A sok sértés, stb. amit átélt, az tette ilyenné. Gondolom eleinte rengeteget sírt, mikor apukád erőszakoskodott vele, aztán rájött, semmi értelme, esetleg apukád külön bántotta is azért, mert sír. Ezért látta jobbnak, ha megkeményíti szívét, így nem veszi föl a bántásokat. Ez viszont azzal jár, hogyha ezt sokáig így csinálja, előbb-utóbb a szeretetet sem képes beengedni. Kimutatni meg pláne. Nem tudom érted e. A lényeg, hogy szerintem ne strapáld magad agyon, nem kellenek neki extra dolgok, kedvesség, próbálj találni valakit, akinek átadhatod a szívedben levő összes szeretetet anyukád helyett, vele pedig mindig maradj tisztelettudó, de távolságtartó, olyan, mint ő veled.

05:32-s válaszoló!

Basszus, az apám is ilyen. Utál mindenkit. Zsidókat, kommunistákat, melegeket, feketéket... nem is tudom van-e olyan ember, akit nem utál.

Sajnos nálam még közrejátszott a szexközpontúsága, már azon csodálkozom, hogy még nem erőszakolt meg senkit. Sajnos ezt nem túl kulturáltan oldotta meg, sokszor voltam tanúja ennek. Így felnőttként most rengeteg komplexussal, gátlással küzdök. Ráadásul szexuális irányultságommal sem vagyok teljesen tisztában! Természetesen mostanra már biztos vagyok benne, hogy a szüleim a hibásak!

Sajnos azt kell mondanom, hogy eljutottam arra szintre, hogy azt kívánom bárcsak ne születtem volna meg. Előttem áll az élet, de halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan lépjek túl ezen, hogy szedjem össze magam, hogy hozzak létre új személyiséget a mostani szétbombázott mellett.

Be kell vallanom, amilyen szüleim vannak esküszöm... ha tudni lehetne előre, hogy milyen lesz egy egy ember, már születésükkor kasztrálni kellene őket, hogy még véletlenül se tudják tönkretenni más ember életét.

09:35

Anyukámat sosem bántotta apukám, csak engem. Őt nem verte meg max. mostanában fordult elő, hogy kb. kétszer mondta neki, hogy megüti és emelte felé a kezét vagy valami, de sosem bántotta.

Tökéletesen értem amit mondasz, szerintem vele is hasonló történhetett. Biztos más miatt is kialakulhatott ez nála, akkor is ha őt nem bántalmazta apukám.

De nagyon hasznos volt amit írtál mert én is ilyesmire gondoltam csak nem tudtam így megfogalmazni eddig.

13:47

Hát ez nem semmi! Az én apám is így komplett utál mindenkit!

És ő is szexközpontú! Ez érdekes.

Sokszor hallom, hogy anyukámmal veszekednek hogy kevés a szex. A hideg ráz, hiába mondom, hogy próbálják már úgy, hogy ne halljam.

Undorító, hogy ennyire szexcentrikus. Én is az vagyok ha jó pasi van a képben, de ennyire nem. Azért vannak határok.

Ez szinte már ijesztő, hogy veled is ez történt (és még a %unk is azonos :DD). De komolyra fordítva nekem is vannak problémáim emiatt! Én enyhén transzexuális vagyok, gondolom azért mert apám mindig fiút akart. Nem tudtam ugyan, hogy azt akart, ennek ellenére én mindig jobb szerettem volna fiú lenni, nem pedig lány. Gondolom tudat alatt éreztette velem, hogy nem lánynak kellene lennem.

Emellett nőkkel is volt már kapcsolatom. Én is eljutottam arra pontra, hogy ezt a rossz gyerekkor és a szüleim okozták, vagyis nagyrészt. De már elfogadtam magam valamennyire.

Én sem tudom mihez kezdjek. El kellene költöznöm de ahhoz rendes állás kellene. De totál szét vagyok esve, nem érzem magam elég erősnek, segítség kellene. De szüleimnek hiába könyörgök kiskorom óta nem visznek pszichológushoz mert kell a pénz az italra és a cigire. Idegosztályon voltam de ott csak gyógyszerekkel tömtek évekig, azt abba is hagytam mert csak ártott. Ez nem fog segíteni senkin, akinek ilyen problémája van.

Nem tudom mit kellene tennem, hogyan törjek már ki ebből.

Valahogy össze kellene szednem magam és élni a saját életem, de olyan kis béna vagyok egyedül még egy buszjegyet se tudok megvenni hosszabb útra, meg csekket se tudnék befizetni azt se tudom hol kell. Szóval azt hiszem kellene még pár év, hogy ezeket képes legyek önállóan elintézni. Csak az a baj, hogy néha rájövök egyre jobban mennek az évek és kb. 2 éve is ugyanezt gondoltam, hogy még egy kis idő és meg tudom csinálni.

Mondjuk azért valamennyire javul a helyzet mert mindig van valami újdonság valami új tapasztalat ami által többet tudok meg magamról is. Csak ez egy lassú folyamat nagyon...

De tényleg hihetetlen, hogy a te apád és az enyém mennyire hasonlóak.

Az ilyeneknek nem való gyerek az biztos!

C.

19:43!

Olyan, mint ha én írtam volna ezt. Úgy tűnik nagyon hasonló problémával küzdünk.

Ha nem haragszol megdobtalak egy mail-lel. :)