Konzervatív családban éltek? Mennyire?

Nem, nincs megszabva hogy ki mire költ.

Igen, általában anyum ideges ha fél 10-ig nem vagyok ágyban.

Igen is meg nem is. Ugye bejárós vagyok gimnáziumba, van, hogy mennt maradok tovább, úgy, hogy nem szólok haza. Csak az van megszabva, hogy este nem mehetek inni stb..

Minimálisan beleszől anyám, hogy hogyan öltözködök, de nem is a stílusba, hanem pl. ha hideg van, akkor nem mehetek kabát nélkül.

Szerintem a konzervativitás (vagy hogyan monják 😄) nem jó, de nem is rossz dolog. Bizonyos dolgokban ragaszkodnunk kell a régi dolgokhoz, kultúránkhoz, de nyitottnak is kell lenni az új dolgokra.

14/f

Amúgy miért kérdezted?

Érdekes, pusztán a címsort olvasva azt mondtam, igen - de rájöttem, nem ugyanazt értjük konzervatizmuson. Amiket te leírtál, az számomra inkább annak a feszegetése, hogy hol mennyire engedik szabadjára a családtagokat napi apróságokban.

Mert hát szerintem mi családunk konzervatív, ami az elveket illeti: a család fontossága, a családi összetartás, az egymásra való odafigyelés, a feladataink jó minőségű teljesítése (kinek mi a feladata: munka / tanulás stb.), családi hagyományok ápolása, őszinteség, szélsőségek kerülése, mértékletesség, partnerek megfontolt kiválasztása, pénz ésszerű beosztása / elköltése stb.

De senki nem rágódik "apróságokon": a családon belül például eléggé eltér a bioritmusunk, és senki nem szól bele, hogy a másik mikor kel / fekszik, hova megy és mikor, mivel tölti a szabadidejét, hogy öltözködik, szóval semmibe sem szólunk bele abból, amit ide leírtál.

Pedig a gondolkodásmódunk is eléggé elüt egymástól, meg a vérmérsékletünk is, de tiszteletben tartjuk egymást.

Mégis úgy gondolom, konzervatívak vagyunk valamennyien, mert mindannyiunkat ilyen szellemben neveltek.

Szerintem nem ettol konzervativ egy csalad, hanem a vilagnezettol.

Mi nem vagyunk konzervativok (nem jarunk templomba, nincs bajunk a melegekkel, kulfoldiekkel, stb) liberalis elveket vallunk, de attol meg rend van, es a gyerekeknek termeszetesen megszabjuk hogy mit lehet es mit nem, ez szerintem a normalis neveles alapja.

Nyilvan ahogy egyre nagyobb a gyerek, ugy tagitja a hatarokat, de ez termeszetes.

Szerintem nem ezek a kitételek határozzák meg a konzervatív családot.

Ha csak ezeket nézzük akkor kb 15-16 éves koromig konzervatív családban éltem. Gyakorlatilag meg az történt, hogy addig neveltek, a felnőttkor küszöbén meg hagytak saját döntéseket hozni mert bíztak abban, hogy korábban jó munkát végeztek.

De NEM élünk konzervatív családban még akkor sem ha ezeket a pontokat vesszük figyelembe.

Már elköltöztem, de míg otthon voltam:

- nem kaptam sose pénzt. Akartam valamit? 16 évesen elmentem dolgozni és be kellett számolnom arról, hogy mennyiért mit vettem.

- 10 óra előtt, ez 14 éves koromban lett kialakítva, addig 9 előtt

- 18 óra előtt otthon vagy hétvégén is

- segíteni a szülőknek, nagyszülőknek a napi feladat, minden nap házimunka (porszívó, heti 2-3 ablakmosás stb)

- mint egy apáca, az arc és kéz látszódhat, nyáron nincs top, csak rövidujjú póló

- családi ebéd: mindenki csöndben marad, nem beszélünk. Nagyapám (a legidősebb családfő) vesz először az ételből, majd a gyerekek, a férfiak és utoljára a nők. Csak a nők állhatnak fel az asztaltól segíteni, férfiak ülve maradnak, tányért se hordhatnak ki a végén

- minden házimunka a nőé, férfiak nem végeznek asszonymunkát

- a vízválasztó, a költözésem oka: a nő kussol és szakmát tanul. Egyetemre mentem, bátyám meg nem ment katonának.

Majd bediliztem és rühelltem. Nem lehetett saját véleményem, mert lenéztek, mert "gyerek és LÁNY" vagyok. Megszabták, hogy minimum majd 6 gyereket kell szülnöm és milyen foglalkozású lehet majd drága leendőbelim. Az ellenállást veréssel honorálták.

Nem igazán szabja meg édesanyám, hogy mire költsek.

Van megtakarított pénzem, pályázatokból, amiket összegyűjtök. Megkérdezi, hogy mit mennyiért veszek, vagy vettem, de sohasem volt még mérges, mert tudja, hogy nem fecsérelem a pénzt fölösleges dolgokra. Talán egyszer fordult elő ilyen, akkor is szülinapi pénzről volt szó, az nem tetszett neki, és igen, ma is felrója, de pusztán azért, hogy többet ne kövessem el, mint hibát.

Mindannyian későn fekvők vagyunk, amit látod, mikor írok, anyukám pedig mellettem olvas éppen, szóval nem, sohasem szabta meg. Iskolaidőben szól, hogy ideje lenne lefeküdni, de tudja, hogy magamnak ártok, ha fennmaradok, rám bízza, de úgyis elfáradok hamar, tehát nem látja értelmét ezen/ezért veszekedni.

Megszabva, hogy mivel töltsem a szabadidőmet?

Néha megkér, hogy segítsek a neten megkeresni ezt-azt, vagy dolgokra, de sohasem erőszakoskodik.

Az öltözködésben maximum annyi, hogy neki mi tetszik és mi nem. Általában megmondja, ha valami SZERINTE nem áll jól, de mindig elfogadja, ha szerintem pedig de.

Nem gondolom, hogy jó, ha meg vannak szabva azok a dolgok, amikben az ember apró örömöket talál(hat). Mert később, ha esetleg "elszabadulsz" otthonról, akkor mindent kipróbálsz majd, ami nem túl szerencsés helyzet.

Amennyiben kéred valaki véleményét, az tanács. Ha nem, akkor okoskodás.

Örülök, hogy olyan anyukám van, aki tudja, hogy belátom majd, ha hibát követek el, aki tudja, hogy lehet bennem bízni.

Nem enged el mindenhová (itt pl. külföldre nyaralni barátokkal) de általában belátom utána, hogy miért nem, s fordított esetben én is félteném a 16 éves lányomat, akármilyen talpraesett is. Másik, hogy nem is igazán vagyok az a bulizós típus, inkább utazni szeretek. Egyetlen egy legjobb barátom van, akit legalább 15 éve ismerek, és ő is, így vele bárhová, bármikor, csak mondjam el, hogy tudjon segíteni, ha kéne. Ennyit kér mindössze.

16, lány.

Utolsó vagyok:

Egyébként amit leírtál, nem teljesen esik bele a konzervatív fogalmába, inkább szabályozás az, amiről beszélsz. Én úgy fogalmaznám, hogy ez nem igazán korrekt szülő-gyerek viszony.

+a ki mit csinál napközben?-re elfelejtettem kiegészíteni a válaszomat:

Elvárás, hogy segítsek itthon, de ezt mondania sem kell, hiszen gyűlölöm a rendetlenséget és rendezetlenséget, pl. a hideg futkos a hátamon egy vetetlen ágytól, ezekből maximum annyi vitánk fakad, hogy ledobtam a kabátomat, és gyűrődik, akasszam már fel egy vállfára.