Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit csináljak egy ilyen...

Mit csináljak egy ilyen családdal?

Figyelt kérdés

Sosem értettem hogy lehetek ennyire más mint a családom.

Ők egyszerű emberek, a munkájuk is egyszerű, ha itthon vannak a tévé/gép előtt ülnek, vagy apa a kertben dolgozgat ha megunja a semmittevést. Teljesen meg vannak elégedve az életükkel, hiába ilyen unalmas.Anyámnak nincsenek barátai és sehova nem jár el, apám meg nem társasági ember, egy évben egyszer kétszer megy el haverokhoz. Ez nem is lenne nagy gond,viszont az már több a soknál hogy engem is bele akarnak ebbe az életbe nevelni!

Anyámról már tettem fel egy kérdést itt a gyakorin és ugyanazt mondtátok el amit már eddig is tudtam, hogy a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető anyának.Sajnos a gyerekkorom nagy részét vele kellett töltenem, és végig úgy nevelt hogy ne szerezzek barátokat mert nem kellenek,de ő sem foglalkozott velem otthon, ha megzavartam azzal hogy sokat beszéltem hozzá egyszerűen csak megvert. Apám meg dolgozott mert nem bírta anyámat, így ritkán láttam, de vele mindig jobb volt a kapcsolatom, legalábbis erre emlékszem.

Nem mondom hogy társaságkedvelő gyerekként nőttem fel, elég önbizalom hiányos vagyok és emiatt csendesebb is.Viszont vannak barátim, még ha nem is olyan sok, ők az egyetlenek akik tartják bennem a lelket, motiválnak.

Viszont anyámék utálják ha találkozom velük, már lassan hozzászokok hogy folyton ordibáknak velem emiatt, pedig ide sosem hívok embereket mert nem engedik, csak én megyek hozzájuk.És egy szavuk sem lehet rájuk, nem iszunk, drogozunk, dohányzunk, ők is jó tanulók, meg sokszor sportolunk mikor találkozunk (bicikli, túra, hasonlók) emiatt tényleg egy szavuk nem lehet.

Elég nehéz iskolába járok, és hogy tartsam a 4-es, 5-ös átlagot, semmi szabadidőm nem marad hétköznap ezért nem sportolok és nem dolgozok iskolaidőben. Viszont nyáron eljártam dolgozni(a korom miatt még csak ingyen) és vissza akarok menni jövő nyáron is mert nagyon élveztem a kedves környezetet, ráadásul kinéztem egy olyan munkát is ahol beteg gyerekeknek segíthetnék de a szüleim ki vannak akadva hogy hogy képzelem hogy ingyen dolgozzak, folyton a veszekedés megy miatta.

Imádok olvasni, és szeretek könyvet írni is, ugyanúgy ahogy festeni/rajzolni, fogalmam sincs hogy alakult ki ez a "művészi" oldalam, de a szüleim ezt is ellenzik, szerintük hülyeség és lassan már azt is megtiltják hogy könyvet fogjak a kezembe.

Elég jó tanuló vagyok és ambíciózus is, versenyekre járok, jó egyetemre akarok menni, és elég komoly és nehéz az a munka amire tanulok, ami miatt megint csak megkaptam hogy hogy a fenébe lettem ilyen, miért nem érem be a kicsivel.De nem érem be, szeretek tanulni, szeretnék egyetemre menni, jó állást találni, külföldre menni, nem akarom hogy olyan életem legyen amikor felnövök mint nekik.

Egyébként ilyen az egész rokonság,2 unokatesóm van aki hozzám hasonlít, jó állásuk van, utazgatnak egész Európában, élvezik az életet.Az egész rokonság kibeszéli őket emiatt hogy törtetőek meg beképzeltek, megy az utálkozás csak mert többre jutott mint ők.

Persze én is megkaptam a szüleimtől hogy beképzelt és nagyravágyó vagyok, hozzám se nagyon szólnak itthon, nem érdekli őket az életem. Nem is tudnánk miről beszélni, nem egy az érdeklődési körünk, ráadásul már lassan meg sem merek szólalni mert bármiről kezdünk beszélni az lesz a vége hogy megkapom hogy én lenézem őket és csak hencegek azzal amit tudok. Pedig nem "hencegek", csak szeretem elmondani a véleményem és bár álatábam sikerül figyelmen kívül hagyni őket, van hogy betelik a pohár és elmondom hogy mit gondolok.Utálom amikor egy primitív véleményt kitalálnak és hangoztatnak újra meg újra ami ráadásul teljesen hülyeség. Például amikor a a barátaimat tárgyalják ki, és ha másba nem tudnak belekötni akkor a külsejüket szídják, hogy miért barátkozok valakivel aki kövér(??), van hogy tényleg betelik a pohár és a képükbe vágom hogy gondolkodhatnának mielőtt beszélnek vagy ha csak ilyen primitív véleményt tudnak alkotni valakiről akkor inkább meg se szólaljanak amikor én is ott vagyok. Aztán megkapom hogy "tiszteletlen és hálátlan vagyok" amiből megint ugyanoda lyukadunk ki, hogy többnek képzelem magam, stb...

Bezzeg másoknak tudnak dicsekedni az elért eredményeimmel meg tervezgetni hogy ha sikerül fog elérnem az életben amit akarok, akkor ők majd mennyi pénzt kapnak belőle.Rosszul vagyok tőlük, és utálom az itthoni légkört, de az egyetemig még nem tudok elköltözni.

Mit csináljak?

17/l



2016. nov. 19. 12:25
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
#1 ES KERDEZO: Ha azzal dicsekednek h te sok penzt fogsz keresni es majd adsz belole nekik akkor azt mond h ugy nem tudsz majd adni nekik ha hatraltatnak a tanulasban meg ha tiltjak a barati tarsasagot meg nem biztatnak.
2016. nov. 19. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:
Csökkentsd velük a kommunikációt, és kerüld a konfliktusokat. Valamilyen frusztrációjuk van, amit rajtad vezetnek le, ezzel nem nagyon tudsz mit tenni... Érj el az életben, amennyit csak tudsz, sok sikert hozzá! :)
2016. nov. 19. 19:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon szép terveid vannak, szinte innen, ismeretlenül is büszke vagyok rád, hogy így bírod, épp ésszel, és ennyire energiád van. Gratulálok, tényleg! :)


A szüleiddel a világon semmit sem fogsz tudni kezdeni, sajnos. Soha már. Egy fél élet kéne, hogy megváltoztasd őket, és (remélem nem haragszol meg, de) fölösleges. Fölösleges időt pazarolnod arra, amiről ők már réges-rég elkönyvelték, hogy ostobaság.

Ahogy előttem is írták, csökkentsd a kommunikációt és mindennemű érintkezést velük, amennyire csak lehet. Létező opció, hogy hétvégén a barátaidnál aludj? Azzal is könnyítenél magadon egy csöppet, hogy legalább hétvégén nem kell a primitív szövegelésüket hallgatni.

Fáj nekik, tudod, hogy ők elrontották a dolgokat, és rossz szembesülni azzal, hogy te igenis megcsinálod, képes vagy rá, ők pedig soha nem mertek a komfortzónájukon kívül lépni, be az életbe, és vállalkozni, merni tenni valamit, mert féltek, hogy kudarcot vallanának. És ez, amit te akarsz, a céljaid, az nem nagyravágyóság. Hidd el nekem, van önbizalmad. Mert ehhez az kell. És neked van belőle rendesen, ennél generálj azonban sokkal többet. Ha javasolhatok két embert, akinek érdemes az előadásaira eljárnod (vagy interneten utánuk nézned, követni őket), akkor az Szabó Péter és Kasza Tamás lenne (nem keverendő össze Kasza Tibivel, jaj, dehogy). Sokat fognak neked segíteni, garantálom, tapasztalatból beszélek.

Az egyetemi évek alatt pedig az évi 1 kötelező hazalátogatást ejtsd meg, vagy esetleg se.

Hidd el, elhiszem, tudom, mennyire borzasztó lehet, hogy bármit próbálsz tenni, egyszerűen nem értik, nem fogják fel, túlságosan szűk látókörűek ahhoz, hogy valaha is megértsenek téged. De hatalmas erőre és intelligenciára vall, hogy ezt beláttad, és próbálsz ellene tenni. Tíz emberből nyolc biztosan alkalmazkodna.

Beszélj sokat azzal a két unokatestvéreddel, hogy motiválhassanak téged, és soha, soha ne hagyd, hogy a szüleid nyomást tudjanak rád gyakorolni, tarts ki a céljaid mellett, mert nagyon sokra viszed még.

Sok sikert kívánok neked, és tényleg büszke vagyok rád!

Nagy ölelés, kitartás!


16, L.

2016. nov. 20. 01:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 A kérdező kommentje:

Köszönöm mindenkinek a tanácsokat, megfogadom őket:)


Főleg neked, utolsó, hatalmas erőt adott a komment nagyon jól esett, nagyon szépen köszönöm a támogatást:)

2016. nov. 20. 08:37
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!