A parom batyja egy hulye bunko, mit tegyek?

Azert irtam ide, mert remelem, hogy valaki volt mar hasonlo helyzetben es tudna segiteni.

Nagyjabol 1 eve koltoztunk ossze a volegenyemmel(aki Finn es ott is elunk), minden szep es jo, tanulom a nyelvet, egyetemre jarok, takaritok, fozok, teljes a harmonia kettonk kozott.

A remalom olyankor kezdodik, amikor a csalad latogatoba jon. Anyuka, kedvesem batyja(nevezzuk M.-nek) es M. kislanya. Anyukaval nincs kulonosebb problema, tudja, hogy nehezsegeim vannak meg a nyelvvel, de azt is tudja, hogy ehhez ido kell es nem lablogatni vagyok itt. Ha jonnek, rendszerint koszonunk, par mondat arrol, hogy ki hogy van, ker-e kavet, mi ujsag, stb.

M. viselkedesetol viszont a falra maszom. Az egy dolog, hogy egy budos szot nem szol hozzam soha(amikor pontosan tudja, hogy pl angolul folyekonyan beszelek - parommal is igy kommunikalunk es M. is beszeli, plusz tudok nemetul is es finnul is tudnek vele beszelni egy keveset). De azt, hogy akarhanyszor idejonnek, se o, se a gyerek meg csak nem is KOSZON nekem(en rendszeresen koszonok nekik) azt felhaboritonak tartom. Egyetlen egyszer sem vetett oda meg csak egy hellot sem. Gusztustalan cigaretta szaga van es az erkelyen is mindig nyitott ajtonal cigizik, hiaba zarom be, legkozelebb ugyanugy nyitva hagyja. Bofog, mintha otthon lenne es gusztustalanul szivogatja az orrat, amitol mar szo szerint a hanyinger kerulget, legszivesebben lekevernek neki egyet. Ezek utan meg fozzek neki kavet, es etessem a gyereket, aki abbol uz sportot, hogyha ranezek elszalad, egyebkent folyamatosan bamul, ha szolok hozza szinten elszalad, mintha egy szornyeteg lennek. Soha nem volt problemam ezelott a gyerekekkel, van egy kishugom akit felig-meddig en neveltem fel es rengeteg kis baratnojevel talalkoztam mar, minddel nagyon jol kijottem. Ettol a gyerektol viszont a hideg kiraz. Rendetlenseget csinal, cipovel ugral az agyon es ordit. Ugy erzem, hogy nekem nincs jogom beleszolni, mivel nem az en lakasom, sem az en gyerekem, plusz egy 35 eves ferfit hadd ne en kezdjek mar el nevelni...de komolyan mondom, hogy a gyomrom felfordul toluk es tiszta gorcs vagyok, ha megtudom, hogy jonnek. Mar tobbszor szova tettem a paromnak ezeket, igyekeztem nem durva lenni, de mindig annyiban maradt a dolog, hogy o sem erti, de majd szol. Nem szolt soha. Mert vele rendesek, kedvesek, beszelgetnek stb. Szerencsere 1 honapban max 1-szer jonnek, de akkor is rettenetesen zavar, hogy ennyire nem vesz emberszamba a batyja, amikor raadasul pont O az, aki ugy viselkedik, mint egy neandervolgyi....nem hinnem, hogy nagy dolgokat varok el, de szerintem alap udvariassagi forma a koszones, meg a raszolok a hulye gyerekemre, ha az cipovel ugral mas agyan, meg nem otthon vagyok, nem bofogok es nem szivom horkantva az orromat ket percenkent...meg jo hogy nem fingik...parom pedig ra nem szolna, veletlenul sem...

Tudnek valamit tenni, vagy teljesen remenytelen?