Mit csináljak ez ügyben?

Sajnos oylan munka, nincs ami scak hétvégén van, hát le kell adnoma közösben. de diákmunkán bruttó 800at keresek órként ami nem tul sok.. felét le kell adnom... és a nővéremnek nem kell dolgoznia , mivel megy állásinterjukra, nem talál munkát, de hogy ő nem végez fizikai munkát... mert nem az a "szakmája".. én pedig ebből amokuskerékből nem tudok kitörni.. tehát az van már nagyon régóta: anyám nem talál magának munkát egy szakmája van csak ápolónői,, amivel már nemt ud 50 évesen elhelyezkedni mert méga régi okja van,, és itthon ül,, gépezik, jtászik afcebookon egésznap vagy tvzik... Apám dolgozik reggeltől délutánig, hazajön tvzik aztán alszik. Nővérem, reggel hazajön,, laptopján meg telefonán filmet néz avgy akármi, afcebookozik, állitólag állássinterjukra megy,, aztán, este meg megy vissza pasijához. és igy két helyen lakik egyszerre.. Pasija ad neki kaját szórkaozást is biztosít neki, délelőtt meg itthon eszik,, cigizik, közösbe nem száll be. Én nem dohányzok,,,soha nem is ciggiztem... Reggel suliba megyek,, délután pihenek este dolgozok, éjszaka reggelig dolgozok, és én nem szoktam panszkodni,, de kezdem feladni,, mega szervezetem is hogy nem vagyok kipihenve óráákon enm tudok figyelnii, de ha meg nem dolgozok semmire sincs pénz.. se ruhára, se elmenni valahová kiakpcsolodni, se semmire, székünk sincs szinte..meg semmi. lakást is fel kéne ujítani. nagyon rossz helyzetben vagyunk tényleg.. és nem tudunk nem tudokk ebből kitörni mint egy mókuskerék... másfél évem van méga szakmából, de nagyon nehéz így tanulni,, tehát vagy nélkülözök.. és akkor nem dolgozok csak tanulok... de ugyis nehézz.

Kiskorom óta nélklözök.. tehát 1 szobás lakásban laktunk..Majd amikro 10 éves voltam 2 szobás panellakásba kölztünk, de ugy hoyg szüleim svájci frank hitelt vettek fel akkor, vagyis mai napig dupláját fizetik már vissza. vagy tripláját. Kiskorom óta nélkülöztem mindig is, nővérem is,, de ő okosan csinálja mivel lányak született és 15 éves kora óta pasizgat,, és ők peidg tudják neki biztosítani. Anyukám, sose akart másik szakmát tanulni, amikor kicsi voltam, akkor sem.. nem gondoltak a szüleim egyszóvala jövönkre.. Sheogyan sem.Apám 20 éve annál a cégnél gyárnál dolgozik,, és ő olyan ember, aki csak a családtagjaival veszekkszik engem nagyon sokszor vert,,, ksikoromban is, kamazskoromban már székeket,, dobált hozzám meg cipőket mind1, anyám pedig tehetlen volt. De apám ettől függetlneül jó szakember,, sok midnenhez ért. de midnekinek megjavít midnent, d epénzt nem kér el,, még akkor sem ha esetleg felkinálják neki. Nem fogad el. pedig tudja hogy szegényenk vagyunk.. .. És lett volna arra is lehetsőég hogy többet kapjon,, mint amennyit keres, mivel a kezdő villamosménrököket is okosabb nála. Mindenki tőle kér segitséget.. Villanyszereléshez ért, elketronikai műszerész, technikus, plc programozó, atubuszvezetőije is megvan. és nagyon jó szakember de kimondom, annak a gyárnka nevét és olvassatok utána hogy ez a legropsszabb ccég a hyginett kft ami csömörön van .. itt a gyakorin is szidják.. Tök mindegy ki hoygan ért dolgokhoz, midneki majdhogynem mindeki kevset keresenk. Apám 250ezret keres összesen plussz cafetéria és már 19 éve ott dolgozik, gépeket is tervezett.. napi 12 órákat is bent van,, és keres 250ezret,, a komoyl szaktudásával.. Külföldön vagy bárhol másszor, sokszor hallom hogy villanyszerelő vállakozók is jó szakemberek 500-600ezret is megkeresik, külföldön is.. De ő soha nem akart se kimenni, se másik munkahelyet váltani.. Réegbben se, igy tehát mindig nélkülüztünk, kerékpáram sosem volt,, kitapétázva a szobám mai napig nem.. igy sosem tudtam magamhotz hozni barátokat,, ezért azok sincsenek nekem. Mert mai napig szégyenlem.. nincs hova leülteni, nincs poharunk sem meg semmi. Én már 16 évesen diákmunkáztam,,, majd 2 évig szünetlettem megint nem volt pénz, akkor jobb volt mert anyu valamit dolgozott, de akkor is,, hobbim nincsne, sosem volt, sportolni nem járhattam,, régebben sem. mert arra nincs pénz nincs pénz.. és 18 éves koromig 19 éves koromig kihuztam igy és nagy feszültségek árán leértetségiztem, ami közepesre sikerült.. de aztán belestema depibe teljesen, dolgoztam , amjd most tanulok,, megint, de nagyon nehéz, és semmi jövőképem így,, egyáltalán ha elvégezma szakmámat , ha jó eredménnyel, vagy orsszal de kapok -e vele munkát,, vagy hogy legyen mint legyen, barátaim sincsnek akikhez tundék fordulni, se most se régenm nem volt... csak egy ki szobám van egy hverőm ami le van szakadva meg egy ocska szűmitógép és ennyi.. Éveken át tűrtem ezt.. nagyon nehézz. Én mindig mondtam apunak is lépjen ki, vagy csináűáljon egy vállakozást hátha bejön segitek neki.de nem. és az mindig én voltam a boxzsák. mai napig... és már nem bírom... egyszerűen tényleg nem.