Miért érzem úgy, hogy kinevetnek a női család tagok és megszégyenítenek? 12/F

A szüleim, nagyszüleim, unokatestvérem gyakran elnevetik magukat egy kijelentésemen. Nem csak egy fura kérdésen vagy hülyeségemen, hanem bármin. Kicsit gondolkodva rajta, lehet nem én vagyok nevetséges, csak azt várják, hogy teljesen komoly, okos kijelentéseket tegyek. Lehet azt várják, hogy folyamatosan, természetes beszélgessek, ha van saját véleményem mondjom meg nyiltan és egyenesen. Anyukám nevetve mondja, hogy "Te aztán nem szoktál a szavambavágni." Én tudom, hogy poénkodik ((én magam nem nevetek rajta)) de egyáltalán nem lényeg, hogy a szavába vágjak.

Úgy érzem, azt mondanám neki valami hogy. "Haggyál már ezzel a baromsággal!" (ezen már megijedne és azt mondaná, hogy "Miért beszélek ilyen csúnyán?")

Ez ilyen ördögi körforgás. Minél inkább nevetnek, kuncognak vagy nagy szemekkel néznek, úgy érzem, hogy nem akarok megszólalni. Átgondolom 5x, hogy nem hangzik-e furán egyáltalán, amit mondok.

Azt is megértem, ha a megszólalásom halk benyögésnek hangzik, ez lehet vicces, vagy nagymamám (aki nem tipikus nagyi, matektanár és inkább kemény, nyilt jellemű) elkezd még jobban nevetni azon is hogy most az unokáján nevet. Én próbálom megérteni, hogy a nők igy nevetnek, nevetnhetnek a saját nevetésükön is - de én csak összezavarva érzem magam, hogy "Mi a fenén nevetnek?". Rosszabb esetben meg megszégyenítve, megalázva érzem magam.

Legyek olyan hogy "menjé már ennén! elmész a fenébe! ne röhögjél már! "

Miért ne hagyjam a nőknek, hogy beleszólás nélkül elmondják, amit akarnak? Miért látnak szűkszavúnak? Ha azt mondják rám "Te nem beszélsz sokat." vagy "Nahát megszólaltál." úgy érzem, hogy csúnyán leszólnám őket. Egyáltalán nem ez a megoldás. Vagy hogy legyen náluk okosabb véleményem? A nővérem is 5 évvel idősebb nálam és elég okos is. Az is baj, hogy ilyenkor ideges leszek, azért is akarok hirtelen durván rájuk szólni vagy kiabálni.