Miért érzem úgy, hogy kinevetnek a női család tagok és megszégyenítenek? 12/F

Itt sztem nem nő vs. fiú a dolog lényege, hanem felnőtt vs. gyerek. Sajnos sok felnőtt nem tudja, hogyan kell egy gyerekkel, főleg egy kiskamasszal beszélni. Két hibába esnek bele:

1. úgy kezelik, mint egy kisbabát

2. elvárják, hogy velük legyen egy szinten tapasztalatban, tudásban - ami már azért is lehetetlen, mert a kérdező pl. 12 évet élt, a nagyi meg 60-at vagy 70-et.

Ill. sok ember mániásan akar "vicces" lenni, hogy az ő viccein szórakozzanak a társaságban, és sajnos a legjobb alany erre egy gyerek.

Én lány vagyok, de megkaptam ezeket a dolgokat... sőt még mindig megkapom, mert ha összejövünk egy társaságban rokonokkal, még mindig öcsém meg én vagyunk a legfiatalabbak (ill. fogalmazzunk úgy, hogy vannak már kisebb gyerkőcök a rokonságban, de ők még nincsenek olyan korban, hogy el lehessen őket vinni egy egész estés traccspartira). Még most, 27 évesen is az van, hogy senki nem beszél éppen, elkezdek mesélni egy sztorit, eljutok kb. a 3. szóig, mindenki belepofázik... és amikor már látványosan sóhajtozom meg megkérdezem, hogy befejezhetem-e, akkor ártatlanul néznek, hogy "Jaj, te kis méregzsák!"... mintha én lennék bunkó, és nem azok, akik a szavamba vágnak.

De ugye ez 12-15 éves korom között még rosszabb volt. Teljesség igénye nélkül, amit kaptam:

- megkérdezik a véleményem egy komolyabb témáról, elmondom (szépen, választékosan fogalmazva), akkor kiröhögnek, hogy jaj, de még mennyire nem is tudod... ennek kb. olyan fílingje van, mint ha direkt arra menne ki a játék, hogy vihoghassanak egyet azon, hogy jaj, a gyerek még éretlen és nem ismeri a témát. Ha tényleg kíváncsiak a véleményemre, akkor kérdezzenek olyan témát, amit biztosan ismerek.

-de még ha sulis témában kérdeznek, akkor is ellentmondtak nekem meg röhögcséltek... pedig a saját sulimat jobban ismerem, mint ők. A legdurvább az volt, hogy az egyik, nekem távolabbi rokon magyartanár és OSZTÁLYFŐNÖK volt, és annyira nem gondolt bele abba, hogy egy-egy diáknak milyen élmény az iskola... pl. hogy azon már vihogtak, meg "jaj, tuti csak túlzol" meg "tipikus diák vagy", ha meg mertem említeni, hogy egy tanár rossz vagy igazságtalan.

- az is jellemző volt, hogy alapvetően csak a suliról akartak kérdezni, ha másra rátereltem a témát (jó tanuló voltam, de egy idő után baromi unalmas a "na ugye jól tanulsz, hogy megy a tanulás, 12 évesen ugye már tudod, melyik egyetemre akarsz menni"), legyintettek, vihogtak vagy a szemüket forgatták (főleg ha a kedvenc énekeseimről, színészeimről beszéltem... mintha ők nem rajongtak volna senkiért tinikorukban) aztán megint vissza a sulira

- az is jellemző, hogy a szülők a saját gyerekeiken vihognak egy ilyen társaságban, és egymást túllicitálják, hogy "alig segít vmit otthon a gyerekem" meg "11ig alszik hétvégenként", amikor a fele sem igaz... de a többi szülő meg adja alájuk a lovat, és nevetgél rajta

Ez sajnos egy csomó embernél így megy. Megváltoztatni nem tudod őket. Csak elkönyveled, hogy hülyék, esetleg forgatod a szemed, aztán leszarod a hülye beszólásaikat, kuncogásukat.

Ez a családtagjaid szegénységi bizonyítványa. Nyilván elfelejtették, hogy ők is voltak gyerekek, ők is másképp látták a világot. Teljesen természetes, hogy nem tudsz valamit, még a felnőtt emberrel is megesik. Belőlük hiányzik az alázat, hogy beismerjék ők se mindentudók. Az pedig, hogy kinevetnek őket minősíti. Az ő feladatuk lenne, hogy segítsenek.

Tartsa benned a lelket az, hogy egyszer majd úgy is felnősz és akár okosabb is leszel, mint ők.