Amióta elzártam a pénzcsapot, a testvérem gyerekei szóba sem állnak velünk. Normális dolog, hogy ez rosszul esik nekem, vagy én vagyok rossz, hogy némi érdeklődés, kedvesség jól esne akár viszonzásul is?

Ha úgy állítottad le a támogatásukat, hogy egyszer csak szó nélkül már nem kaptak tőled semmit, azt simán értékelhetik úgy, hogy biztosan megharagudtál rájuk. Ilyen esetben nekik is nehéz keresni a társaságodat, mert az úgy jönne ki, mintha pénzért nyújtanák a markukat.

Katolikus/katolikus hagyományokat ápoló családokban az a szokás, hogy a keresztszülő (sokszor szülő testvére) esküvőn ad szép pénzt a keresztfiának, ezzel véget érnek keresztszülői kötelmei (azaz innentől nem feladata, hogy keresztgyerekét segítse, akkor sem ha szüleivel történik valami). De felnőtt fiatalok jellemzően már külön szüleik testvéreit nem látogatják, őket külön meg sem hívják, csak akkor találkoznak velük, ha szüleiknél, nagyszüleiknél össze jön a család.

Ez az egész leveled egy siránkozás, nem több. A te jóságodnak a leírása. No meg az a fogalmazás:

"Amióta elzártam a pénzcsapot, a testvérem "

Tudod, nekem nem kellene a te pénzcsapodból semmi...meg az a másik megfogalmazás:

"Nagyon fájó érzés." Te kis érzékeny...csak nehogy pityogjál.

Kedves Kérdező!

Nem rövid életem során azt tapasztaltam, hogy nagyon kevesen képesek kezelni, ha valakitől önzetlenül kapnak segítséget, különösen, ha az anyagi jellegű.

Ezeket az embereket tudat alatt két dolog motiválja,

- szégyenlik, hogy van aki a nyomorult állapotukat látta/látja

- egyszerű irigység, hogy neked van, vagy volt miből adni.

Természetesen vannak olyanok is, akik ismerik a hála fogalmát, de ők vannak kevesebben.

Én mindenképpen lebeszélnélek a tervezett beszélgetésről, csak magadat aláznád meg vele.

Ráadásul, utána ha jelentkeznének, jönnének, akkor meg benned lenne a rossz érzés, hogy nyomást gyakoroltál rájuk és csak ezért jelentkeznek.

Én a helyedben biztos hogy úgy érezném, hogy kikényszerítettem valamit, ami nem szívből jön.

Ők meg esetleg azt éreznék, hogy anno meg akartad vásárolni a szeretetüket és most benyújtod a számlát.

Egy biztos, ez a kapcsolat már soha nem lesz a régi, ne erőltesd, akármilyen pozitív érzelmek is vezérelnek!

Sajátokat kellett volna támogatni, amit nekik adtatok, azt a sajátoktól vettétek el.

Nekem csak az a furcsa, hogy kb. 20 év alatt nem esett le neked, hogy ők ezt valószínűleg mint alapfeltételt értelmezik, nem úgy, mint segítséget, amit saját magadtól és a gyerekeidtől megvonva adsz nekik.