Ti ilyen helyzetben vállalnátok a külföldi munkát? Mit tennétek?

Olyan helyzetre gondolok, hogy saját családi házunk van, amin nincs hitel. Amíg a férjem itthon dolgozott, addig sem szűkölködtünk, mindig megvolt mindenünk. Tény, hogy előre nem léptünk az utóbbi pár évben, de olyan dolgokról van szó, ami elhanyagolható. Pl. a férjem akar még egy szobát hozzáépíteni a házhoz, de ha nincs meg az a szoba, akkor sem dől össze a világ. Jelenleg egy hálószobánk van, egy nappali, egy viszonylag nagy fürdőszoba, plusz még egy külön wc,elég nagy konyha, kazánház, melléképületek , 1600 m2 telek. Gyereket már régóta tervezünk, de nem akaródzik összejönni.

A lényeg az egészben, hogy eddig dolgozott kint 1 évet, és sikerült is félre tenni belőle, de most elment sokkal messzebbre, és ez nagyon megviselt minket. Ő is sírt indulásnál nem csak én, és azt mondta, hogy úgy érzi már, hogy ez nem nekünk való, és már nem biztos benne, hogy erre feltétlenül szükség van. Néha úgy érzem csak a bizonyítási kényszer hajtja, és a családnak való megfelelés. Nem szeretnék hülye hisztis befolyásolós feleség lenni, aki esetleg meggátolja a terveiben, mert ugye két véglet lehet: Belátja, hogy elfecsérelt idő külön élni, vagy pár év múlva a fejemhez vágja, hogy bezzeg lebeszéltem róla, amikor még megtehette volna, és most nem jut erre se meg arra se.

Ő már az indulás előtt meghátrált volna, csak a német sógora szervezte neki ezt a melót, és nem akarja beégetni. Jó lenne valami köztes út.