Anya nem normális. Üvöltözik állandóan?
Leírom az előzményeket. Légyszi olvassátok el.
Idén elmentem egyetemre /főiskola/ igazságügyi igazgatásra.
Anyának vna egy férje akivel nagyon rossz a kapcsolta és így egyedül nevelt igazából. Mert a férje nem segített anyagilag.
Év elején úgy gondoltam hogy tovább akarok tanulni, ezért érettségi után jelentkeztem igazságügyi igazgatásira aminek anya nem örült. Azt mondja hogy nem akarja már hogy itthon lakjak meg "élősködő vagy mint a mocskos apád..ott rohadjon el ahol van" stb stb..
Meg hogy jobb lenne ha egyetem helyett munkát keresnék mert ő egyedül nem bír eltartani.
Felvettem ezért a diákhitel 1-et és 2-t is és mellette októbertől dolgozni szeretnék csak most még annyira új minden. Nagyon nagy kavarodás van bennem, még nagyon szokok mindent és azt sem tudom hol áll a fejem. Ezért még nem akartam szeptemberben munkát vállalni, bár közvetítőhöz már elmentem.
Anya üvölt velem hogy menjek dolgozni mert hajléktalan leszek, eladósodok, kukázni fogok, hozzá nem jöhetek.
Átakarok menni jogra jövőre mert azzal azért több mindent tudnék kezdeni, meg szeretnék nagyon jó átlagot is.
De már gyűlölök hazajárni és azon gondolkodtam hogy lehet jobb lenne ha tényleg itt hagynám a sulit és dolgoznék?
Szerintetek? Annyira rossz. Sehol nem érzem már otthon magam. Másik városban azért nem mert ott még új minden, itthon meg már úgy érzem nem tartozok ide. Nem akarja senki hogy itt legyek a lakásban. Akárhányszor hazajövök csak ezt hallgatom, az üvöltést..nekem erre nincs szükségem. Mit csináljak?
20/l
En pontosan ugy latom hogy az anyuka teved, mert nem mindenki tud egyböl önallosodni 20 evesen, kulönbözöek vagyunk, elsösorban a kerdezönek meg kell birkoznia egy ellenseges otthoni környezettel, azzal, hogy a szönyeget a laba alol kihuztak, (ö ugy eli meg, követelik h gyorsan legyen erett dolgozo ember) aztan erettsegi, munka, egeytem es ez tul sok neki egyszerre, annyira megviseli, hogy lelki beteg lett.
Szoval ez nem emberseges hozzaallasa az anyukanak, meg csak annak sem nevezhetö. Lathatja h a lanya igyekszik, ennyire tud , ennyit bir, egyelöre , es ha a celja az h mebolonditsa a gyereket, akkor jo uton halad.
Igen.
És van egy 40 éves testvérem akit még mai napig támogat havonta.
8 általánosa van, anya régen halálra nyüstölte hogy érettségizzen le. Nem akart.
Nekem kéne a segítség.
De nem így.
Az is elöfordulhat simán, h az ellenséges otthoni környezet , annyira megviseli a kerdezöt ( úgy ahogy bárkit megviselne ) , ez annyira megijeszti , h jaj istenem hogyan tovabb , hogy pont ez hátráltatja, söt visszaveti az önállósodásában , a kialakult stresszhelyzet miatt ....
Emiatt hoz esetleg elhamarkodott es nem túl okos döntéseket ....
Szóval itt jön be az. , h rúgni a földönfekvöt ....
Remélem kerdezö h valamilyen formában megtapasztalod az irgalmat...
"En pontosan ugy latom hogy az anyuka teved, mert nem mindenki tud egyböl önallosodni 20 evesen, kulönbözöek vagyunk,"
Ja, hát akkor pihenkéljen a húszéves gyermek még 7-8 évig nyugodtan, gyűjtögesse az erejét a szárnybontogatashoz. Majd anyuka hetvenévesen, a kis nyugdíjából is segíteni fogja őt. Hogy vulgáris legyek, bezzeg a kígyóbűvöléshez egyik huszonéves sem érzi magàt erőtlennek, meg pánikbetegnek, csak a munka elől ugranak el nagy lendülettel, gyermeki mívoltukra hivatkozva.
Tudod, az én családomban nem voltak olyan anyagi körülmények, ami biztosította volna, hogy a húszas éveim közepéig csak tanuljak. Ezért érettségi után elvégeztem egy OKJ-s sulit, 2 éveset, majd 20 évesen főállásban dolgozni kezdtem. Eltelt 1-2 év, mire összeszedtem annyi pénzt, hogy úgymond biztonságban tudjam magam, majd ezt követően jelentkeztem fősulira. Kellett az a 2 év, hogy rájöjjek, mennyit ér a fizetésem. Hitelfelvétel előtt pláne jó dolog előbb tisztába kerülni a dolgokkal... így némiképp anyukádnak igaza van: ha vele történik valami, te miből fogod fizetni a hitelt, a kolit, a sulit, az élelmiszert, a ruháidat, a bérletedet, stb.? Nem szép dolog, hogy ordibál veled, hisz még csak 20 éves vagy, most kellene a jó irányba terelgetni téged, viszont nem ordibálással.
Ha az egészségügyi állapotod szerinted nem bírja (pánikrohamok), akkor bizony halaszd a sulit, teremts egy kis egzisztenciát, és folytasd ott, ahol abbahagytad.
16 évesen abbahagytam a sulit. Ennek örömére és, hogy megelőzzem a kiabálásokat, lehúzásérzés kialakulását, elmentem dolgozni. Egy év után munka mellett visszataláltam a sulihoz. Levelezőn érettségiztem munka mellett. Ezután férjhez és főiskolára mentem, vizsgaidőszakban a ruhatárban szoptattam, hogy ha végzek már ne essen ki idő, amit munka nélkül töltök. Éjjeleket tanultam, mert csak akkor aludt a babulim. Havonta három nap volt konzultáció. Csak tanulni kellett. Sokszor olyan fáradt voltam, arra sem emlékeztem, hogy megszoptattam-e a gyereket éjjel. Rohadt kemény volt, pedig mi is hitelt vettünk fel, stb.
Olyan könnyű odavágni a szülőknek, a nem èn kértemes szöveget, de örökké nem lehet másra kenni mindent. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. Nagy igazság: Az élet nem habostorta!
34/n
Azert mert valaki 16 evesen abbahagyta a sulit hogy dolgozzon , nem jelenti azt h ezentúl mindenkinek az a helyes út .
Nem kell másra kényszeriteni a saját kis keserü tapasztalatot .
Ha mindenki egyforma lenne es egyforman birna mindent , nem létezne pszichiatria.
Szóval a válaszadók többsége iszonyú feusztrált es megkeseredett es ezt standardizálni szeretné
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!