Anya nem normális. Üvöltözik állandóan?
Leírom az előzményeket. Légyszi olvassátok el.
Idén elmentem egyetemre /főiskola/ igazságügyi igazgatásra.
Anyának vna egy férje akivel nagyon rossz a kapcsolta és így egyedül nevelt igazából. Mert a férje nem segített anyagilag.
Év elején úgy gondoltam hogy tovább akarok tanulni, ezért érettségi után jelentkeztem igazságügyi igazgatásira aminek anya nem örült. Azt mondja hogy nem akarja már hogy itthon lakjak meg "élősködő vagy mint a mocskos apád..ott rohadjon el ahol van" stb stb..
Meg hogy jobb lenne ha egyetem helyett munkát keresnék mert ő egyedül nem bír eltartani.
Felvettem ezért a diákhitel 1-et és 2-t is és mellette októbertől dolgozni szeretnék csak most még annyira új minden. Nagyon nagy kavarodás van bennem, még nagyon szokok mindent és azt sem tudom hol áll a fejem. Ezért még nem akartam szeptemberben munkát vállalni, bár közvetítőhöz már elmentem.
Anya üvölt velem hogy menjek dolgozni mert hajléktalan leszek, eladósodok, kukázni fogok, hozzá nem jöhetek.
Átakarok menni jogra jövőre mert azzal azért több mindent tudnék kezdeni, meg szeretnék nagyon jó átlagot is.
De már gyűlölök hazajárni és azon gondolkodtam hogy lehet jobb lenne ha tényleg itt hagynám a sulit és dolgoznék?
Szerintetek? Annyira rossz. Sehol nem érzem már otthon magam. Másik városban azért nem mert ott még új minden, itthon meg már úgy érzem nem tartozok ide. Nem akarja senki hogy itt legyek a lakásban. Akárhányszor hazajövök csak ezt hallgatom, az üvöltést..nekem erre nincs szükségem. Mit csináljak?
20/l
Oké nagyon sok pénzt elvittem most ebben a hónapban már de hát minden egyetemi kezdet ilyen.
Nyáron egy hónapot dolgoztam egy gyárban szakban de anyu szerint augusztusban is kellett volna, csak annyira lefáradtam már tanulás miatt, pánikrohamaim voltak, kórházban voltam stb stb. Sok volt már nekem.
Most is érzem hogy valami nem okés velem de nincs időm ezzel foglalkozni.
Csak egyszerűen nem értem anyut.
Ha nem akar segíteni oké. Felvettem a hitelt, de most meg azért üvölt.
Mondtam hogy fogok dolgozni de akkor is üvölt. Szerintetek mi a francot csináljak még?
Mondtam neki hogy az első hónap az ilyen. Amit kerestem nyáron pénzt az elment mind ruhákra mivel anyu már kb 1 éve nem vett nekem semmi ruhát ezért muszáj volt pár dolog..
Azt elfelejtettem hozzátenni hogy anya 62 éves és beteg.
Szóval gondolom már akarja az időskorát. De én nem kértem hogy szüljön meg.
És a családban most mindenki engem szid hogy olyan vagyok mint apám, és élősködök.
Hát te ahogy te érzed... Ha gondolod menj át levelezősre és amellett könnyebben menne a munka... de ahogy írtad hogy pánikrohamaid vannak, hát talán passzíváltatnod kellene és pénzt gyűjteni, amennyit csak tudsz, és annyit takarékoskodni amennyit csak lehetséges.. De azért ne fossz meg magadtól mindent :) Remélem jobbra fordul az életed és tudtam segíteni.
Majd írj hogy alakultak a dolgok :)
úristen utolsó.
Nem érted.
Egy hónapot dolgoztam igen! Mert én 2 éves érettségi felkszítős osztályba jártam szakma után, és nekem rohadtul megkellett nyomnom az utolsó fél évet.
Írásbeli érettségi előtti este megittem fél liter energiaitalt hogy matekozni tudjak és a vége egy szép kis kórház lett ahol kimosták a koffeint belőlem, és így mentem 2 napra rá érettségizni.
Éjjel nappal kb tanultam hogy felvegyenek.
120.000 forintot kerestem egy hónap alatt
Abból odaadtam anyunak 20 ezret, kifizettem a tábort, és vettem nadrágokat meg felsőket mivel konkrétan egy fekete nadrágom volt és egy olyan szakadt cipőm amit állandóan hordtam. Nem hiszem hogy te máshogy cselekedtél volna.
Kellett pihennem is basszus.
Miután megkaptam az érettségimet, rá következő hétre már dolgoztam.
Tehát június közepétől július végéig.
Szóval nem értem mit csináltam rosszul.
"Azt elfelejtettem hozzátenni hogy anya 62 éves és beteg."
hihetetlen, hogy húsz éves vagy, nem írtad el? nem 13?
De csak így tovább, anyád hamarosan kimúlik, és lenyugodhatsz.
"Azt elfelejtettem hozzátenni hogy anya 62 éves és beteg.
És a családban most mindenki engem szid hogy olyan vagyok mint apám, és élősködök."
Húszévesen egy hónap nyári munka, kimerültségre hivatkozva, pedig a beteg 62 éves anyukád nyilván kimerültebb nálad. Azért van némi igazuk a rokonoknak is. Te hogyan érzed? A te mentális problémáddal jó ötlet volt hitelt felvenni? Ha nem jön össze a tanulás, ki fog eltartani, nem az anyukád, ahogyan eddig is? A te helyzetedben nem lett volna ésszerűbb munkát keresni és levelezőn tanulni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!