Normális dolog-e, hogy a 8 éves fiú az apjával alszik. Ha nem fekszik mellette jön a hiszti és ordít mint akit nyúznak?

Szerintem nem normális. Most nem arról van szó, hogy rakjuk be a gyereket külön szobában az ágyba és b...uk rá az ajtót... nyilván ilyen korban egy kis ölelkezés, esti mese rendben van. De akkor sosem fog önállósodni a gyerek, ha folyton apu-anyu szoknyája mellett van, és toporzékolva-visítva veri magát az ágyhoz akkor, ha az apuka urambocsá szeretne a párja mellett aludni vagy kimenni wc-re. Ez a viselkedés több okból is káros:

- egy ilyen korú gyereknek tudnia kell ordítás és hiszti nélkül viselkednie akkor is, ha nem tetszik neki vmi

- ha most nem szoktatják rá az önálló alvásra, nem tudhatni, hogy tini korában önállósodik-e, vagy akkor is apu pici fia akar maradni, ami életképtelen felnőttet eredményez

Azt meg ugye mondanom sem kell, hogy a kérdező nem a vér szerinti anyja a gyereknek... nem neki kellene elsősorban "segíteni", hanem az apának kellene segítenie a gyerekén. Csak ugye sok szülő válás után túlkompenzál, és "jaj, hát minden szavára ugrok, mert amúgy is össze van törve a válás miatt"... ami baromira nem egészséges viselkedés, mert a gyereket meg is kell nevelni. Plusz ugye a kérdezőtől sem várjuk el azt, hogy összeköltözzön a pasassal, aztán közöttük feküdjön a gyerek, vagy rosszabb esetben ő feküdjön a földön, matracon, másik szobában... oké, fontos a család, de azért túlzásokba sem kell esni.

Kíváncsi lennék, hogy hány szülő van a válaszadók között. És egyébként pont beszélgettem az egyik anyuka ismerősömmel és mi sem értjük, hogy sokan miért kardoskodnak annyira a külön alvás mellett. Minél előbb külön akarjátok szoktatni a gyereket, mert szerintetek ettől lesz önálló. Ez egy hülyeség. A lelki stabilitást nem ettől fogja megkapni, hanem a szülői példától, pont a szülővel való lelkizésektől. Ettől fosztjátok meg az önállósító kísérletekkel, de ebbe már bele se menjünk. Ő lesz az, aki majd 10-20 év múlva kihagy a részletekből, tudod... Ráadásul ugyan mi jogon ítélkeztek Ti mások felett? Ki a jó büdös isten nyilának érzitek magatokat? Én ismerek boldog családokat, ahol bizony van a gyerekkel együtt alvás. Akkor az nektek miért nem jó? Mi közötök van hozzá? De most komolyan. Beteg lelkűek vagytok, komolyan mondom. Ha a szomszéd család boldog, hát hol érdekel engem az, hogy ők mit csinálnak másképp? Elégedett a gyerek, elégedett a házaspár, akkor meg? Legyenek boldogok, ahogy mi is azok vagyunk. A maguk módján. Én azt szeretem, ha körülöttem elégedett emberek vannak, akik nem kötnek bele fűbe-fába a saját szar életük miatt. Ezzel akarjátok erősíteni, hogy ti milyen faxa szülők vagytok? Megsúgom: Nem vagytok. Pont azért nem, mert valami miatt nagyon meg akarjátok erősíteni, hogy amit gondoltok, az úgy jó. Mert valahol meg hiányosságok vannak és ezt érzitek. Attól, hogy egy internetes fórumon meg bárhol máshol mutogatod, mennyire "önálló" a gyereked, még nem leszel jó szülő. Majd nézd meg, hogy milyen családanya/családapa válik belőle és akkor lehet mutogatni hogy kit neveltél. Addig meg ne ezzel akarj érvényesülni. Aki rendben van lelkileg saját magával, az nem köt bele másokba. Én sem teszem, akkor sem ha nem értek egyet valakivel. Ez nem csak az alvásra, mindenre vonatkozik. A sok kéretlen tanács, a sok "hát de...", a sok "nem rosszból mondom..." - jajj, dehogynem rosszból mondod. Kit akarsz ezzel becsapni? Jól esik belepofázni, mást kritizálni, magadat fényezni, odaszarni.

Mondjuk azt, hogy jelen esetben nem egyezik a kérdező értékrendjével, magyarán tiplizzen. De senkinek sincs joga megmondani, hogy mi a normális más családban. Lehet lepontozni, tüzet okádni, hajat tépni, de szerencsére akkor sem lesz módotok belepofázni mások döntéseibe. Ahogy nekem sem. És ez így is van jól, ha egyetértek valakivel, ha nem. Egy vadidegen embert minősíteni egyetlen vele ellentétes nézőpontú komment alapján... Eszetek annyi, amennyi az ilyen fórumokra kell.

Ritkán jövök fel, de mindig sikerül kiakadnom azon, hogy mekkora százalékban járnak ide unatkozó agyhalottak. Tisztára mint sok baba - mama fórumon. :D Céltalan, külsőleg-belsőleg kiszippantott, életunt háziasszonyok áltudományos cikkekkel érvelnek minden idióta agymosás mellett. :D Az ember meg csak a fejét fogja, mert hozhatnál te akármilyen valódi tudományos ellenérvet, már megtörtént a teljes szellemi leépülés. :D Szűrd ki közülük a még élőt. Kösz, nem. De látom, itt sem más a helyzet. Levonom a konklúziót: Ide javarészt életuntak járnak. Komolyan képesek vagytok lehúzni az életkedvemet. Szerintem ma jöttem ide utoljára.

Aki meg valaha az életben használható véleményt vár mert tanácstalan vagy szomorú, ne az interneten kérje, hanem inkább a környezetében élő, pozitív emberektől. Ők tudnak valamit. A többit mellőzzétek, főleg az internetet.

Most olvastam a hozzászólásokat, azt még hozzátenném, hogy párom fia lassan 17 éves, de a mai napig összeölelkeznek, a párom néha nagyot szippant a haja illatábó, ezek a szeretet kinyilvánításai. Az én fiam 11 éves, és van egy hároméves pici, aki még este odabújik, mesét olvasok neki, stb... A 11 éves rendre bejön a szobánkba este, és befekszik mellénk, megvárja a mese végét, majd puszik, ölelések, "szeretlekszépálmokat" , stb... Hiszem, hogy beléjükivódik ilyenkor a család fontossága, a szeretet kinyilvánításának képessége, azt látják, hogy egymással törődnünk kell, gyengédnek kell lennünk, majd ha saját családjuk lesz, nem félnek kimutatni a szeretetüket a feleségük, gyerekeik iránt. Ez nem rossz dolog szerintem.

De most képzeljétek magatokat a kisfiú helyébe. Elváltak a szülei. Szétesett számára minden, ami eddig biztonságot nyújtott. Borzasztóan hiányozhat neki az apja, amikor együtt vannak, csak minél többet magába akar szívni belőle. Ő nem egy bölcsészkaron végzett diplomás, hogy ki tudja fejezni az érzéseit. Ráadásul most megjelent egy rivális úgymond, akivel még ezen a kicsin is osztoznia kell. Persze, hogy mindent megragad, hogy az Ő(!) apukája az apukája is maradjon. Egy nyolcévessel hiába ülsz le beszélgetni, érteni nem fog semmit, hisz csak az érzéseit ismeri, benne még nincs empátia. Egyetlen dolgot tehet a kérdező. Megszeretteti magát vele, hisz egy nyolcéves gyerek, ha szeret valakit, akkor ahhoz ragaszkodik. Ha viszont türelmetlen vagy és erőszakos ( értem ezalatt, hogy visszarendeled a saját ágyába), akkor csak elmarod magadtól. És ez nem csak neki lesz rossz, hanem az apukának is, és neked is. Ahogy telik majd az idő, a gyerek viselkedésén ez meg fog látszani, először csak tettekben, majd jön a kamaszkor, amikor minden sérelmét rád olvassa. Sok vita lehet ebből a pároddal is, illetve, ha később mondjuk miattad nem jön szívesen a gyerek, azt hogy nyeled le? És a párod mit szólna hozzá? A gyerek a párodhoz tartozik, ha tetszik, ha nem. A te felelősséged is ezentúl, hogy az ő viszonyuk jó maradjon. Nem beszélve arról, hogy egy gyerek lehet ajándék is, mégha nem is a te gyereked. Én büszke vagyok párom fiára, én úgy szeretem őt, mint a családom bármely tagját, és nagyon jó érzéssel tölt el, hogy nem úgy néz rám, mint a gonosz mostohára, hanem mindenben kikéri a véleményem nekem is, és látom, hogy fontos vagyok neki.

Ne légy önző kedves Kérdező, most a gyerek lelke a legfontosabb. Hidd el megéri türelmesnek lenni, az élet százszor visszaadja majd neked!

nem is értem, hogy jott ide a szoptatas….az teljesen más, ha azért alszol egyutt a gyerekeddel, mert éjjel szoptatod……..ne hasonlitsuk már ossze egy 8 éves fiuval, meg az apjaval…. szoval, ez nem volt egy releváns válasz.

a másik, miéfrt jon mindenki az altatással, meg azzal, hogy a 11 éves is bebujik az ágyba végighallgatni egy mesét, ez teljesen rendben van! de pl. te, kedves apuka, nem bujsz be a 11 éves mellé, hogy vele aludj?! mese, osszebujas, teljesen oké!! nem ezzel van a kérdezonek baja..nem is értem miért irtok ilyen válaszokat.