Mi a véleményetek? Itt több helyen olvastam hogy a nevelő illetve az élettárs viszonyát a gyerekekhez, hogy csak úgy rájuk nyitnak, meg szégyenlősek a gyerekek:

Én alapból nem vagyok szégyenlős,de meg sem fordult volna a fejembe,ha a páromnak gyereke lenne,hogy rányissak,v. ne kérdezzem meg hogy szégyenlős e még ha kicsi akkor is.Holott engem nem zavar ha rámnyitnak,de tudom hogy nem vagyunk egyformák,és kamaszként még én is szégyenlős voltam és biztos hogy semmilyen pótszülő előtt nem vetköztem volan akkoriban le.

Szóval itt nem értem azokat az embereket akik egy ilyen a gyerek számára is új kapcsolatnál természetesnek vélik,hogy csak úgy rányithatnak.Több téma is volt erről már,szerintem igen is meg kell kérdezni őket,a többi meg úgyis eldöl idővel.