A házasság = börtön?

Nyilván el se tudod képzelni ha nem volt még komoly kapcsolatod.

22 éves fiúkét hova akarsz házasodni? Bőven ráér az egész kérdés, éld ki magad, el fog jönni az a pont, mikor megunod és szeretnél komoly kapcsolatot vagy többet.

A "hagyományos nemi szerepek" szerint: nő egymaga mos-főz-takarít, pasi semmi otthoni munkát nem csinál, viszont annál jobban szeret egyedül eljárni a kocsmába, a nő meg nem tud eljárni sehova - na úgy biztos börtön.

De ismeretségi körömben van sok olyan pár is, akik másképp csinálják: igazságosan megosztják a házimunkát, továbbra is együtt járnak el bulizni, megtartják a barátaikat, megvan a kölcsönös tisztelet és továbbra is tetszeni akarnak egymásnak (mindketten) - számomra ők nem tűnnek úgy, hogy börtönben élnek.

Szerintem ez hozzáállás kérdése.

"Az embereknek általában (tisztelet a mázlista kivételeknek) nem szokott házassággal végződni az első komoly kapcsolata, mert a kapcsolatokat (meg később az együttélést) is tanulni kell, és az ember hajlamos elszúrni az elején. "

Ez egy akkora undorító téveszme, és mégis rohadt sok ember vallja ezt a baromságot. Nyilván a legtöbb első komoly kapcsolatból nem lesz házasság, de ennek inkább matematikai oka van, hogy mennyi az esélye olyanba futni, akivel rendben vannak a dolgok. Ha viszont sikerül a megfelelőt megtalálni, akkor nem lehet elszúrni, elszúrni csak a képmutatáson alapuló kapcsolatokat lehet. Arra gondolok például, hogy ha valaki rosszat mond a párjának, és összevesznek miatta, akkor ha tényleg a megfelelő párosításról van szó, akkor úgyis kibékülnek.

Nekem nem tetszik a házasság intézménye, soha nem voltam házas és nem is vágyom rá.

30/n