Van valaki így még, hogy nem végez házimunkát a párja, mert "anya ráér megcsinálni mindent, ha otthon van a gyerekkel"?

én nem lennék ilyen gondolkodású férfival együtt. nekem fontos szempont volt,hogy ne a múlt században éljen a férjem,hanem lássa be,hogy a házimunka közös teher, felezzük.

a párod most a gyereket használja ürügyként. később meg mást fog kitalálni. a lényeg,hogy ő egy fűszálat nem fog keresztbe tenni. nekem ilyen nem kéne.

még ha munkanélkülin ülnél otthon, ő meg dolgozna,akkor azt mondom oké, jogos,hogy te végezd a házimunkát. de így,hogy gyerekkel vagy otthon, nem jogos.

én szépen ott hagynám a dolgait, nem pakolnám el, csak a saját cuccaimat. főzni nyilván főznék rá, hiszen úgy is kell magam miatt. de takarításból neki is ki kéne venni a részét. meg mondjuk elmosogatni,hogyha én főzök..stb. nem vagyok az anyja, nem szolgálnám ki.

Mi pont felújítunk, szóval szinte soha nincs patikatisztság. Persze rend van, és a lehetőségekhez képest tisztaság is. De nem mosok fel pl, ha tudom, hogy munkából hazajövet a férjem elkezdi délután lebontani a közfalat. A por terjeng akkor mindenfele, minek. De ha ő végzett, és én éppen nem érek rá, vagy nem vagyok itthon, akkor ő is fel tud söpörni a végén, és ha lehet fel is mos. Amikor nem újítottunk fel, akkor is megcsinálta, ha én éppen nem értem rá. De persze ennek is megvan az előzménye. Mikor itthon voltam az ikrekkel, hulla fáradtan, megegyeztünk, hogy amikor visszamegyek dolgozni, ő lesz velük itthon, ha betegek lesznek. (Mindig piszkált vele, hogy ugyan miben fáradtam el. a sok sorzatnézésben vajon? ) Aztán eljött az én időm. A gyerekek az oviba kerültek, és persze a lehető leghamarabb benyalták a legtöbb óvodakezdési betegséget. Apa ragyogva jelenti be, hogy akkor ő itthon marad, kipiheni magát a gyerekekkel. 1 hétig voltak úgy, hogy apa ellátta a gyerekeket, és a háztartást, én dolgoztam, és bevásároltam. A hét végén kérdeztem tőle, hogy ugye kipihentem megy a munkába? Ő csak felsóhajtott, és megkérdezte: Te hogy bírtad ezt évekig?

Mindenkinek fárasztó az élete. És persze mindenkinek a saját élete a legfárasztóbb. Ezért kell egy kis szeretet, törődés, egy kis empátia.

Nálunk nem így van, de mi gyerek előtt is fele-felében végeztük a dolgokat. Viszont a nővérem mindent egyedül csinált a gyerekei előtt is, meg azóta is, sőt, most hogy visszament dolgozni, a dolog továbbra is így maradt. És itt is sokszor olvasok ilyesmit.

A 2-esnek azért nincs igaza, mert pl. a gyerek első fél évében az anyuka a teljes fizetését kapja, aztán meg a max GYED-et is kaphatja akár, ami majdnem a magyar átlagbér (sajnos). Szóval mindketten továbbra is kenyérkeresők, csak az egyiknek (anyukának) most más a teendője.