Néha nem vonulnátok el egy lakatlan szigetre, van olyan pillanat, amikor elegetek van a párotokból, a gyerekeitekből, de nem meritek a kimondani, hogy tele van a hócipőtök?

9-es

Felfogtam. Számtalan szingli embert ismerek én is. Egyik fele hasonlóan érvel, a másik fele pedig szeretne családot, de nem jön össze neki.

Orvosként, viszont azt látom, mindez addig működik, amíg egészségileg bírják magukat a facérok. Ahogy említettem, a kor előrehaladtával, a betegségek megjelenésével rádöbbenti őket az élet, a magány nem megfelelő életmód.

Szomorú látni, mennyire elkeserednek a magányosok a kórházakban, idősek otthonában, vagy akár saját kis lakásukban.

Extrém példákat is mondhatnék, mikor ott találják meg a magányos betegeket otthonukban legyengülve, kihűlve, netán éhen halva. :-(

Jó esetben, legalább egy lakótársat talál néhány egyedülálló idős ember, egy barát, rokon személyében.

A felépülés, a gyógyulni akarás nagy ösztönzője a család! Bizonyított tény, a családosok sokkal nagyobb erővel küzdenek a legdurvább betegségekből is.

11, nekem van nagyon jó barátnőm akire bármikor számíthatok és vice versa, vannak szüleim. Ha én családot alapítanék akkor nem azért tenném, hogy ha valami gond lesz vagy beteg leszek akkor legyen kire számítani. Nem is értem ezt a logikát. Azért szüljek hogy ha beteg leszek akkor legyen ki ápoljon? Köszönöm nem.

Orvosként tudod hogy egy nő 40 éves korig szűlhet első gyereket, hogy biztosan esgészséges legyen. Persze vannak kivételek. Ha 40 évesen szülnék akkor majdnem 60 lennék amikor érettségizik. Előtte eszembe sem jutna, ez lehet változik, de magamat ismerve nem fog megváltozni a gondolkodásom.

Mellesleg ha csalásot alapítok, férj, gyerek, stb és nem élvezem az életet az mire jó? nkább meghalok 40 évesen de azta 40évet boldogan éltem le, úgy hogy azt csináltam amit akartam és élveztem.

Szerintem mindenki érez így néha.

És szerintem nem szabadna olyannak lennie egy családon belül, hogy valamit nem mersz kimondani. A stílus, hogy hogyan mondod ki, persze, számít. És ha szükséges, a bocsánatkérés is utána:S :))

Nincs ezzel semmi baj.

Amúgy elég hirtelen haragú vagyok, de sokat beszélgetünk, nem esik nehezünkre kimondani, megbeszélni a dolgokat - sem a jót, sem a rosszat. Haragtartó egyáltalán nem vagyok.