Mennyire fontos, hogy ilyenkor ott legyünk?

A szülés maximum az apa számára "kötelezö", más rokonnak nem.

Egy vizsgálat nem olyan dolog, amihez bárki is ott kell, hogy legyen, kivéve, ha utána nem tud egyedül hazamenni, akkor a hazaszállítást illene megoldani, de szükség esetén az illetö mehet taxival is, ha másként nem megy.

A mütétnél igen soakt számít, hogy miylen mütétröl van szó: egy mandula- vagy vakbélmütétnél fölösleges bárkinek is ott lenni, ha valami komoly (szívmütét vagy hasonló), akkor a legközelebbi hozzátartozó (elettárs, házastárs vagy ha egyedülálló, akkor egy szülö ) ott lehet, de ez sem szükséges, mert azon kivül, hogy vár a folyosón, nem tud semmit tenni.

Én este, munka után meglátogatnám, vagy ha nem megy akkor telefonon tartanám vele a kapcsolatot.

Emiatt szabadsa´got kivenni értelmetlen dolog, mert senkinek nincs belöle elönye.

Bekíséred a vizsgálatra, meglátogatod, ha lehet, segítesz hazajutni. Ennyi. Legtöbb esetben nem is lehetsz ott egész nap az osztályon.

Az se mindegy, mi baja van.

Súlyos betegség esetén, vagy ha olyan diagnózis is lehet, ami megrázó, akkor jó ott lenni vele.

De pl. annak nem láttam értelmét, mikor anyósnak beállították a cukrát, bent feküdt egy hetet, és úgy állt az ágynál a rokonság, mintha feladták volna az utolsó kenetet. Mindenkinek csak útban voltunk.

A beteg saját kérése a legfontosabb. Ha szeretné, és nem vagy ott, akkor rosszul esik neki. De fordítva is.

Szülésnél az apa legyen ott.

Ambuláns műtétnél, vizsgálatnál senki nem szükséges.

Komolyabb műtétnél a házastárs vagy a gyerekek valamelyike elég, ha ott van (tehát egy ember) és ő tudja tájékoztatni a többieket a fejleményekről. Pl. arról, hogy felébredt az altatásból, hogy a doktor szerint semmi komplikáció nem történt műtétnél stb. Igazából persze itt sem létkérdés, hogy valaki ott legyen, de ha nem okoz nagy problémát, valamelyik családtag áldozza rá egy napját.

Szerintem a legtisztább megbeszélni a "szenvedő alannyal", hogy mit szeretne.

Általában szeretek egyedül dokihoz menni, mert ha ideges vagyok, akkor kiállhatatlan is.

De néha, komolyabb dolgokban pl vagy anyum vagy a fèrjem jön velem. Fogorvoshoz pl nem, de mikor műtötték a bölcsességfogam, akkor felhívtam anyut, hogy kísérjen el. Én is elkísérem anyut, már "csak" 5 évente, a kontrolljaira, méhnyakrákja volt, és tudom hogy a kontorollok előtt napokkal már síkideg szegény.

Mikor megtudtuk, hogy az első babánkat elvesztettük, ha nincs ott a férjem a váróban, nem tudom mi lett volna velem... A kórhàzban is végig ott volt, este 9 fele lökdösték ki a nővérek, de reggel màr jött vissza. Mivel szülèsdömping volt (a nagy márciusi hóviharkor) a reggel 8ra kiírt missed ab mütétemre délután 4ig várni kellett, étlen,szomjan. Nagyon sokat segített, hogy ottvolt.

Én bármikor megoldanám ha szüksége lenne rám valakinek, hogy mellette legyek, akár egy nap szabadság árán is.

#6-os vagyok.

Még az jutott eszembe, hogy diagnózisnál is esetleg fontos lehet hogy legyen ott valaki, mert a rossz hírtől sokan teljesen leblokkolnak, jó ha van valaki észnél, kérdezni, meg megjegyezni amit mond a doki.

A gyerekorvosunk pl elöre szólt, nem bánná ha ketten mennénk, mert ha a gyerek beteg/sír, akkor anyuka nem lát, nem hall. Jó ha van ott valaki aki rá figyel :)