Miért mindig a gyerek a hibás? Miért hiszi azt mindenki, hogy ha a szülők nem foglalkoznak a gyerekkel, akkor az úgy van jól?

15:08-as, arra nincs mentség, hogy valaki a gyerekét elhagyja!!!!!!!!! És, akármilyen helyzetben vagyok a gyerekem ott van ahol én, és ő az első, és majd ha felneveltem akkor leszek boldog, de ne úgy legyek már boldog, hogy a számomra legdrágább személy sérüljön! Bár látom nem vagyunk egyformák!

És képzeld, voltam ilyen helyzetben, nem is olyan régen, de én a gyerekeimet választottam, tudom, 1 x ők elhagynak, de akkor sem tudtam volna úgy boldog lenni, hogy nekik fájdalmat okoztam volna. Inkább hagytam egy nagyszerű pasit menni, (akit a mai napig szeretek, de már csak emlék!!)

Valaki írta, hogy ő is ilyen körülmények köött élt gyermekkorában. Mert te még gyermek vagy. Tenni nem túl sok mindent tudsz, hogy ez változzon, sajnos az "anyád" így döntött (bár erre nem jó szó az anya, az ilyen nő nem az). A pszichológus jó ötlet, a helyi nevelési tanácsadóban (már ha városban élsz) van, kérned kell időpontot (bár nálunk nyárra bezárnak, és nagyon leterheltek). Legyenek barátaid, szeresd a nagymamádat, keress magadnak célokat, és dolgozz azon, hogy elérd őket.

De azért, hogy ne maradjon benned tüske, egyszer ültesd le az "anyád", és mondd el neki szemtől szembe azt, hogy mit érzel, mit tett veled. Lehet, hogy fel tudja fogni, lehet, hogy nem, de legyen már egy kis lelkiismeret furdalása azért, mert elhagyta a gyermekét, és nem csak a nagy boldogság az új életében. Sírd ki magad, aztán emeld fel a fejed, és mutasd meg, hogy meg tudod csinálni. Na, jó zagyva voltam, de remélem, érted, amit mondani akartam.