Mas is ilyen szerencses?

Tyűűűű... Gratulálok Neked, kedves kérdező!!! - Mert jól megmozgattad itt az embereket. Csináltál egy pszihológiai csoportterápiát :).

Kérdésedre a válaszom: 32 éves vagyok és én is szerencsésnek + boldognak érzem magam.

Szerintem az a különbség, hogy te tudod értékelni, amid van, pedig sírhatnál te is, biztosan van olyan dolog, amivel nem vagy teljesen elégedett. Pl. vágyhatnál nagyobb/szebb házra, jobb állásra, magasabb fizetésre, de nem teszed, örülsz annak, amid van. Tudsz szeretni, és ez nem kerül semmibe - másnak is vannak testvérei, akiket lehetne szeretni, csak nem teszik, és szidják a párjukat, mert nem tudják a saját elképzelésüknek megfelelőre alakítani, ahelyett, hogy olyannak szeretnék, amilyen (mert ugye ez a szeretet).

És... szerintem neked van igazad! :)

11:15 - Ennek te tudnál örülni? -> 04-17 21:42 válasz...

Ne haragudj, én nagyon sokáig próbáltam keresni a sok rossz között a jót, de kihúzták a lábam alól a talajt.

Nos.23éves leszek és szerencsés vagyok,mert:

-támogatnak anyagilag a szüleim,amíg befejezem a sulit

-szépnek találom magam

-a párom is szépnek tart és imád,velem képzeli el az élete hátralévő részét

-a szüleim lakást vettek budapesten

-járhatok főiskolára,bár még sok van vissza az elmaradozásaim miatt

-korrepetálhatok kisgyerekeket némi plusszért

-állást keresek,és tudom h össze fog jönni júliusig!

-erős és egészséges vagyok

:-) Hát tömören ennyi.És mindenkinek jó erőt és egészséget,és egy szeb jövőt kívánok!Kitartás.

Nekem jutott egy alkoholista apa, 18 éve nem láttam, anyu egyedül nevelt minket, de nem vitte túlzásba a törődést, így nagyon hamar megtanultam magamról gondoskodni. Testvéremmel nem jó a kapcsolat, mert olyan lett, mint az apja. Nem tanultam, mert akkor még kellett a tudás, és nem volt ennyi támogatás sem. Sokszor belementem rossz párkapcsolatokba, mert az is jobb volt, mint otthon, vagy mert nagyon magányosnak éreztem magam. Aztán egyszer végre úgy gondoltam, hogy rendes férfi áll mellettem, szeret, és lehet rá számítani, úgy éreztem, hogy egyenesbe jött az életem, van lakásunk, meg persze hitelünk is, végre lehet nekem is normális családom. Könnyen teherbe estem, de a gyerekem, aki az életem értelme lett volna, akinek bármit megadtam volna, halva született. Most már nem tudok örülni, csak üresség és fájdalom van bennem. Nekem ennyi elég volt, nem bánnám, ha most vége lenne mindennek.

Sokan nem is tudják, hogy milyen jó nekik, teljesen természetesnek veszik. Nem vagyok irigy , nem sajnálom senkitől.