Van olyan család, aki a nullából építette fel az életét?

Persze, hogy van. Sőt! Nekem még párom sem volt. Saját magam teremtettem meg magamnak az alapokat. Saját lakás. Dolgoztam, gyűjtöttem, mindenféle plusz munkákat elvállaltam a munkám mellett. Volt, hogy munka után minden egyes nap mentem még a másodállásba is. Közben a tanulást is folytattam. Munkahelyemen is elvállaltam minden olyan plusz munkát, amiért még plusz pénz is járt.

Középiskola után kezdtem el dolgozni, semmim nem volt, szüleim nem tudtam semennyire támogatni. Illetve, azzal támogattak, hogy egy ideig még otthon éltem, így többet tudtam spórolni, mert bár adtam haza, de azért az mégsem annyit, mint tök egyedül eltartani magad.

Ha valakik meg ketten vannak, akkor minden sokkal könnyebb.

mi minuszból kezdtük, olyan családja van mindkettőnknek... Van lakásunk, gyerekeink, tudunk utazni. És igen, volt hogy vizzel gyúrtam a tésztát az albérletben, hogy tudjunk mit enni... De mindig ott volt bennem, hogy ha nagy lépésekkel nem, majd aprókkal haladunk előre.

Szerintem ez sajnos bármikor előfordulhat, hogy a semmivel kezdik fiatalok a közös életet. De ha ketten egymásba kapaszkodnak, és igenis tesznek a saját életükért, akkor meg lehet csinálni. Nem mondom, hogy nem tűnik néha kilátástalannak, de hát az élet már csak ilyen. Alapvetően nincs háború, éhinség, megoldható minden szerintem míg egészség van.

Nyilván nem lehetetlen, de azért maradjunk annyiban, hogy 20-30-40 éve sokkal könnyebb volt.

Akárki, akármit is mondd, könnyebb (olcsóbb) volt az élet. A fizetésekhez mérten nem voltak az árak ennyire túlzóak. Apukám is szinte a nulláról indult, és egy elég szép "kis" céget hozott össze. Tudott építeni házat, autót venni stb. De mindig, amikor valaki kérdezi,hogy hogy indult, hozzá is teszi, hogy ma már nem valószínű,hogy fel tudná az egészet a semmiből építeni.

Csak a példa kedvéért. Akkor ő, fiatalon autószerelőként egy gyárban dolgozott. Mellette, munkaidő után fusizott. Így meg tudta venni az első gépet, ami kellett az elinduláshoz. De azt is mindig elmondja,hogy akkor keresett x összeget, a gép meg került x-be, de viszonylag reális időn belül össze tudta gyűjteni a pénzt. Na ez ma már nem működne, mert egy ilyen gép kerülne x millióba, ő meg szerelőként mondjuk keresne 150 ezret. És szerintem nincs ez másképp a telkekkel, lakásárakkal is. Hiába vannak magas fizetések, amikor egy kisvárosi telek minimum 4-5 millió. Persze, sokan megcsinálják, meg nem is azt mondom, hogy lehetetlen, csak jóval nehezebb, mint a szüleink idejében.

utolsó mi nem 20-30-40 éve kezdtük a nulláról, még kicsik a gyerekek... Ha azon rágódik valaki, máskor milyen volt, vagy másnak, úgy nem lehet megcsinálni, elindulni. Egyszerűen a saját dolgára kell koncentráljon az ember 100% ban, máshogy nem lehet felépíteni a dolgokat.

Én pl még emlékszem, hogy a második született, és se lakás, se pénz, se nagyszülők, semmi.... pár éve volt. De akkor is csináltuk a dolgunk, és mindig igyekeztünk kicsit előrébb lépni. Pedig aki tehette belepofázott, albérletbe minek, meg nem olyan biztos a világ, stb... azóta van lakás, tudunk nyaralni, stb... És ez még 10 éve se volt, csak 7....

egyszerűen ha teszed a dolgod, és nem vagy lusta, hajlandó vagy gondolkodni, meg csinálni a dolgaid, lehet nem leszel kőgazdag, de igenis egy jó életet meg lehet teremteni ma is. Ok nekünk sincs nagy házunk, meg saját cégünk jelenleg, de semmi se nő ki magától a földből. És a minuszból tök jók vagyunk, És haladunk előre.

Szóval honnan nézed, nem mindegy. Megcsinálni csak úgy lehet, ha építed a saját életed a jelenben. Úgy tuti nem, hogy ekkor akkor milyen volt másnak....