Miért bánt a család amiért nekem ez a hobbim?

Mondd azt, hogy nem mész el az összejövetelre, mert veled nem lehet egy jót enni :-)

Különben ez nekem kicsit olyan, mint az alkoholizálás társaságban, mikor unszolják a piát annak aki nem akar inni. Ennek olyan tudat alatt rejlő oka van, hogy annak van lelkifurdalása aki iszik, és rosszul érzi magát, ha valaki ellenpéldát mutat, miszerint berúgás nélkül is lehet jól érezni magunkat. Ugyanez igaz a nagyevőkre is:

Én szeretem a jó kajákat, de mindenből keveset és ki nem állhatom mikor elmegyek egy túlsúlyos családhoz, és rosszmájú megjegyzéseket tesznek, hogy "nehogy má' csak ennyit egyé'. " Kákabelű, meg fér még belém, fér még rám stb. Magyarul tudják, hogy elhízottak, és legyek én is az, mert úgy fair.

"A család szerint (szülők, anyós) egy anya ne foglalkozzon ennyit a testével, mert az luxus."

Tanulságos lenne tudni, hogy azok az emberek, akik így gondolkoznak, meg mások életét kívánnák szervezni a sajátjuk helyett, naponta átlag mennyi időt punnyadnak a TV előtt.

Ha nem akarsz nyíltan konfrontálódni velük, mert fontos neked, hogy lehetőleg jó viszonyban maradjatok, akkor megpróbálhatnád szó nélkül hagyni a megjegyzéseiket, beszólogatásaikat, - de tényleg semmi módon nem reagálni rá, sem szóban, sem egy rosszalló tekintettel, semmivel.

Az ilyen emberek pont arra hajtanak, hogy valamifajta érzelmi reakciót váltsanak ki belőled, kibillentsenek a lelki békédből, nyugalmadból, és belevigyenek olyan helyzetekbe, amikor annak ellenére, olyan dolgokba beszélnek bele, ami a privát szférád része, meg kéretlen életviteli tanácsokat adnak, még te érezd úgy, hogy magyarázkodnod kell, indokolnod a döntéseidet, érvekkel megvédened az igazadat, stb.

Ha látják, hogy ezek a próbálkozások sorra lepattannak rólad, és képtelenek bármifajta reakciót kiváltani belőled akkor idővel elunják, mert értelmét veszti az egész, illetve aki közülük egy kicsit legalább értelmesebb, az előbb-utóbb felismeri, hogy saját magából csinál hülyét a viselkedésével.

Egy másik lehetőség, hogy - ha jó a humorérzéked - az, hogy mindig valami vicceset szólsz vissza a megjegyzéseikre.

Nekem az a taktika vált be legjobban hasonló helyzetekben, hogy ha olyan kérdésekben akarnak tanácsokat osztogatni, a saját nézeteiket, elképzeléseiket rám erőltetni, amihez semmi közük, akkor ahelyett, hogy magyarázkodnék, "védekeznék", egyszerűen visszadobnám a labdát, és folyton kérdezek.

A te helyedben pl. ha családi összejövetelen folyton az lenne a porondon, hogy én mennyit edzek, stb., elkezdenék kérdéseket feltenni pl. anyukámnak, anyósomnak arról, hogy a napi X óra szabadidejét mivel tölti, mire mennyi időt fordít, stb.

Nem minősítenék, nem kritizálnék, mindig csak kérdeznék - ha pl. kiderülne, hogy néznek tévét, akkor megkérdezném, hogy TV-t nézni a szabadidőnkben mennyivel értelmesebb, hasznosabb tevékenység, (vagy éppen kisebb "luxus"), mint edzeni.

13: Azért mert egyszerűbb másokat szidni, mint belátni, hogy nekünk saját magunknak is lehet teendőnk a jó viszony érdekében, és nem csak a másiktól kéne várni, hogy alkalmazkodjon hozzánk.

Gondolom, fájt az igazság a kérdezőnek. Bár most visszaolvasta, és semmi bántót nem írtam. Szerintem normális tanácsokat adtam.

Nem értem, ha valakit meghívok ebédre, olyat főzök neki, amit szeret/megehet. Nem adok pl. normál lisztből készült palacsintát desszertnek, mert bunkóság.

Ha te egészségesen étkezel, akkor mondjuk egy adag párolt zöldséget el lehet készíteni + hozzá egy csirkemellet, ez nem akkora teher - vagy ne hívjanak vasárnaponként ebédelni.

Szerintem nyaljanak sót, te pedig legközelebb vigyél magaddal olyan kaját, amit meg tudsz enni.