Utálom az egész családomat. Mit tegyek?

A tesóm egy utolsó hanyag lusta nyomorult dög alkoholista legszívesebben a saját kezemmel verném agyon , olyat nem ismer hogy helyrerakjon valamit , mindig minden ajtót , villanyt , szekrényajtót úgy hagy , ha kaját csinál mindent az asztal tetején hagy amit én rakok el erre amit Anyámék mintha észre se vennék és még így is többre tartsák őt mint engem...mintha a szüleim csak őt tekintenék fiuknak mindenben mellette állnak , suliban egy nagy 0 érettségi nélkül...erre fel én tanulmányi ösztöndíjat kapok azt anyám meg csak sír hogy semmit se fogok elérni az életben meg hogy vegyek példát a fogyatékos nyomorék testvéremről...Apám szimplán idegbeteg akkora hülyeségeket beszél hogy rittyeg a fal is de ha megmondom a véleményemet vagy az igazságot ami annyira nyilvánvaló hogy egy utolsó 10 éves is tisztában van vele csak ő nem akkor meg el kezd üvöltözni...egyszerűen nem tudja elfogadni ha nincs igaza márpedig az esetek 90%-ban rohad.tul nincsen igaza...anyám meg akkora egy kétszínű dög hogy még egy ilyet a hátán nem hordott a világ...mikor apám nincs itthon semmi baj nincsen meg lehet is vele beszélni meg rendes is de mikor apám hazajön rögtön SZÁNDÉKOSAN próbál feszültséget generálni köztünk mintha csak azt akarná hogy vesszek össze apámmal ami általában sikerül is...nem bírom tovább komolyan csak azt várom már hogy végezzem el a sulit és többet egyiket se lássam soha életbe...nagyon utálom az egészet de főleg a tesómat , ha ő nem élne akkor talán normálisak lennének a szüleim...Arról nem is beszélve hogy egyszerűen összetör mindent , HAZUDIK és amikor kiderül hogy hazudott akkora a szüleim akkor is általánosítanak közöttünk amikor én semmit sem csináltam és ez mindig így van...nagyon feltűnő hogy a szüleim annyira pártolják hogy az már gusztustalan...Komolyan mondom hogy akkor vagyok a legboldogabb ha egyedül vagyok itthon...még szerencse hogy apám gyakran nincs itthon mert másképp biztos hogy nem bírnám ki egy hónapig se...