Bunkóság ha elmegyek látogatóba megnézni egy rokonom gyerekét és ezt mondom?

Szerintem nem voltál bunkó. Nem válaszoltál csúnyán, csak megmondtad, hogy nem szeretnéd megfogni. Sok szülőnek egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem akarják megfogni az ő egyetlen drága babucikájukat, na ők azok, akik megsértődnek ha netán olyat teszel/mondasz amiből kiderül, hogy neked nem az ő gyerekük a világ édeskicsikincse. Ne pörögj rajta, főleg ha nem is közeli barátaid.

Nekem ősszel fog szülni egy kedves barátnőm, természetesen el fogok menni meglátogatni. Remélem, hogy a férje nem fog megsértődni ha nem fogdosom és nem ajnározom majd a gyereket, mivel nem igazán érdekelnek (a barátnő ismer és emiatt biztos, hogy nem fog erősködni, hogy de fogd meg stb.). Igazából a barátnőm hogyléte érdekel inkább, nem a gyereké.

Szerintem sem voltál bunkó, teljesen érthetően és normálisan megmondtad, hogy nem szeretnéd megfogni a babát.

Én sem vagyok az a típus, aki könnybe lábadt szemekkel órákig gügyörészik egy babának, vagy, hogy amint alkalmam lenne az az első, hogy összefogdozzam, meg alig várjam, hogy felvehessem stb. Szeretnénk gyermeket a férjemmel, tehát alapvetően szeretem a gyerekeket, és jól ki is jövök velük, de valahogy egyszerűen nem vagyok az a típus, aki oda-vissza van más gyerekétől. Természetesen örülök a barátok babáinak, és szívesen megyek látogatóba stb., de nem szeretem ha rámerőltetnek valamit.

Én is jártam úgy, hogy mentünk ismerősökhöz "babanézőbe", a pici éppen aludt, nem is zavartuk, be sem mentem addig hozzá. Rá fél órára felkelt, az anyuka rögtön felpattant, és már hozta ki, meg tuszkolta az ölembe/kezembe az üvöltő gyereket, úgy, hogy előttem meg sem kérdezte, akarom-e egyáltalán. Persze zavaromban megfogtam, de őszintén mondva nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ahogyan fentebb említettem, nem az a típus vagyok....

Nyilván a saját gyerekemmel másképpen lesz, vagy a keresztlányommal sem így voltam, vagy aki közel áll hozzám, és tényleg olyan a viszonyunk, hogy a babához is úgy tudjak automatikusan állni. Én úgy vagyok vele, hogy hiába baba még, meg újszülött, egy kisember, aki tulajdonképpen egy vadidegen számomra, akit nem ismerek, és akkor látom életemben először...nem tudom miért elvárás az, hogy akkor agyon döncöljem, meg úgy viselkedjek vele, mintha 1000 éve hozzá járnék minden nap stb.

Én sem fogom elvárni senkitől, hogy ha nem akarja, vagy nem olyan típus, hogy mindenáron foglalkozzon majd a babánkkal, meg fel-alá menjen vele ha nem akar, vagy nem tud mit kezdeni a helyzettel stb.

Összegezve, nem kellene ezen megsértődnie senkinek, mindenki más típus, és erőltetni sem szabad az ilyesmit, mert nem kellene senkit kellemetlen helyzetbe hozni.

Én is úgy vagyok vele, hogy mindenki másnak a csecsemője ronda. Lehet ezért lepontozni, de tényleg rondának látom. A sajátomat nem láttam annak. És ezzel nem vagyok egyedül, csak sokan nem merik kimondani.

Megfogni meg azért nem akarnám, mert egyrészt minek, másrészt nem lenne az biztonságos a gyereknek sem.

Ha meg megsértődik valaki azon, hogy nem akarod felvenni a gyerekét, mert te nem tudnád biztonsággal megtartani, akkor az hülye.