Milyen szeretet az ilyen? Egyáltalán lehet ezt szeretetnek nevezni?
A férjem azt mondja mindig, hogy imád, szeret és én vagyok számára a legkívánatossabb, és még mindig szerelmes belém ugyanúgy. Akkor miért van az, hogy megbánt, nagyon sokszor és csúnyán. Olyan dolgokat vág a fejemhez, amiket én sose tudnék mondani annak, akit szeretek. Írok egy példát, nem rég történt és azóta is bánt, nagyon. Egyik délelőtt, épp készítettem a kaját és megkérdeztem sikerült-e a dvd-t elindítani a kicsinek, mire ő visszaförmedt rám, artikuláltan, hogy Mi? Mi van? Ez nekem rosszul esett és mondatam semmi, hogy lehet így visszakérdezni. Mire ő: Hagyd már abba azt a k@r@@a kopácsolást!(daraboltam a zöldséget)És mondd már végre! Szépen mondtam neki, hogy majd ha nem üvöltözik velem, akkor beszélgetünk, de amíg így rámförmed a semmiért, mert ő ballábbal kelt, addig nem hiszem, hogy annyira érdekli mit is akartam mondani. Erre bepipult és elkezdett velem ordibálni. Mire én kértem, hagyja abba, nyugodt voltam, nem szeretek vitázni, főleg a gyerek előtt. Persze azért is mondta. Mondtam neki, akkor menjen máshová veszekedni, ne a gyerek előtt kiabáljon. Erre ő: Hát nem én leszek az, aki elhúz innen, hanem én, szedhetem a sátorfám és takarodhatok. Majd főzök, amit megveszek, mert tőle egy fillért nem látok ezután. Meg ne próbáljak bármit is a családjától kérni. Csak kihasználom őket, élősködök. Leesett az állam, nagyon rosszul esett. Azt se tudtam mit mondjak erre. Végül csak annyit mondtam, hogy jó, megértettem, igyekszek mihamarabb elhúzni innen a kicsivel, csak a gyesből kicsit nehézkesen fog menni. Ő meg rámcsapta az ajtót és elment itthonról. Mikor hazajött persze, már mintha mi se történt volna bújt hozzám, ölelgetett. Én meg szinte undorodok tőle, hogy tud ilyenek mondani?! Azóta nincs gyomrom még puszit adni se neki, egyszerűen magamalatt vagyok. Ő meg bocsánatot kért, hogy ne haragudjak, nem úgy gondolta... Viszont nem ez volt az első eset, amikor vitázunk, ő sokszor olyan bántó és sértő velem, ahol a legfájdalmasabb ott rúg belém, megaláz, kigúnyol. Nem mondom, hogy én szent vagyok, mert nem, de hogy ilyenek gondoljak vagy mondjak neki! Meg se fordult a fejemben. Megmondom a véleményem én is, jó néha bántón, de csak őt bírálom, pl miket nem csinál meg, miket segíthetne, mi az amit elvárnék tőle. Viszont csúnya szavakat nem is használok, főleg nem a gyerek előtt. Ő meg állandóan a gyerek előtt vitázik. Ezt mondtam neki, hogy trágárul beszél a kicsi előtt és haragosan, ami a gyereknek rossz példa. Most velem így beszél és majd a gyerekkel is így fog? Aztán majd tőle is bocsánatot kér, miután elzavarta otthonról? Hát ez szerintem nem így működik, ilyeneket nem lehet mondani annak akit szeretünk. És tegyünk úgy mintha mi se történne? Csak az a baj, hogy a ne haragudjból már tele van a padlás! Viszont nincs pénzem és állásom innen elmenni, mert legszívesebben tényleg elhagynám őt, csak nem tudom. Teljesen kiábrándultam, szinte undorodok tőle. Ő meg nyugodtan szeretkezne, stb, mintha nem is mondott volna semmit.
Csak én fújom fel ezt az egészet? A férjem azt mondja, hogy mindig megsértődök ilyen hülyeségeken. De számomra ezek nem hülyeségek! Mert ő nem gondolta komolyan. Oké, egyszer megértem de 100-szor hallani hasonlókat, szerintem már meggondolatlanság.
Mi tévő legyek??
Lenne munkahelyem, csak éppen a gyereket nem tudjuk még hová tenni, nincs hely sehol, csak magánbölcsiben. Ovi még messze, most lett 2 éves. És ezt is tudja a férjem, hogy mennék már vissza, csak a kicsi miatt nem lehet még. Valóban nem jövünk ki jól anyagilag, de ha vissza is mennék dolgozni, a fizum elmenne a gyerek bölcsijére és ugyanott vagyunk, szinte, nem maradna sok pulsz, mert még el is kellene hordani, 20 km-re minden nap reggel és délután érte kocsival, tehát hülyeség. Így én nevelem, velem van és majd 1 év múlva megy oviba és beosztjuk, ami van.
Én értem, hogy vannak ilyen emberek, csak az a baj, hogy kiábrándulok és megútálom őt. Ha már undort vált ki belőlem, akkor már az gáz. Nem de?
válasza:Mi imádjuk egymást a Párommal,tudom is,érzem is,hogy nagyon szeret.Mégis vannak rosszabb napjai,akkor senki nem áll meg előtte...Borzasztó bunkó,arrogáns s*ggfej tud olyankor lenni.Jól össze is veszünk ilyenkor,mert én meg nagyon érzékeny vagyok az ilyesmire,és ha észreveszem hogy kezdi bánni,amiket mondott,akkor egyből átvedlek mártírrá,na ilyenkor még nagyobb veszekedés lesz a vége!De hálistennek hamar elülnek a viharfelhők,a veszekedést hatalmas békülős szex követi és megint minden csodálatos :)
Persze a dologhoz hozzátartozik,hogy mindketten rettenetesen lobbanékonyak vagyunk,és tudjuk,hogy a hirtelen felindulásból kimondott bántásoknak nem sok valóságalapja van.
Ettől függetlenül igenis borzasztóan szeretjük egymást!! :)
válasza: válasza:Primitív tulok. Aki meg olyanokat ír ide,hogy ő ugyanilyen,és a kérdező "ne öntsön olajat a tázre",meg hogy ez majdnemhogy teljesen természetes,mert ő ilyen,hát az kapja be. Én is voltam ebben a helyzetben,sokáig álltattam magam én is iylen baromságokkal,hogy biztos fáradt,rossz napja van, aztán mikor mindennapossá válik akkor rájösz ,hogy attól hogy valakinek rossz napja van nem jogositja fel rá hogy szarrá alázza a másikat. Apám is detto iylen,nekem a belem kifordul az ilyen emberektől. És most nem arról beszélek mikor valaki hetente egyszer ideges és kiejt egy hangos szót a száján,hanem arról mikor minden nap megkapod a pofádba,hogy kussolj el ha nem tetszik valami,ahogy látom a gyerekére is ívesen tojik.
Én szedelőzködnék (illetve szedelőzködtem is..micsoda megkönnyebülés!)
válasza: válasza:Kedves Utolsó! Szerintem nem értetted meg, miről is írt a kérdező. Nem éltél még meg olyan helyzetet, amikor valaki lelkileg terrorizált. Leragadtál ott, hogy "Mi van?"? A többit el sem olvastad?
Kedves Kérdező! Olvastam egy könyvet, ami Gary Chapman írt, és a szeretetnyelvekről szólt. Röviden annyi, hogy mindenki másképpen érzi, hogy szeretik. Lehet, és ez csak erős feltételezés, hogy a férjed dicséretre vágyik, és mivel nem kapja meg tőled ezt, frusztrált. A te szeretetnyelved is a szép szavak lehetnek, mert nagyon fáj neked, amikor üvöltözik veled és csúnyán beszél.
Kis kitérő: amikor összekerültem a párommal, gyakran előfordult, hogy megemelte a hangját, én meg sírva fakadtam, hogy hogy beszélhet így velem. Ő nem értette ezt, mert ha valaki vele ordibált, akkor lepergett róla. Mindegy, szóval most ott tartunk, hogy leszokott erről, mert tudja, hogy nagyon meg tud vele bántani. De ha mégis előfordul, akkor én meg már nem veszem magamra, mert tudom, hogy nem akar megsérteni.
Azt hiszem, a férjed nem ilyen típusú. A nevelőapám hasonlít rá az elmondottak alapján, és gyakran úgy beszél anyával, mint egy kapcaronggyal. Ez senkinek nem jó, sem a nőnek, sem a gyerekeknek.
[link] - ezt nézd meg, ha gondolod. A szeretetnyelvről van néhány gondolat.
válasza: válasza: válasza:Köszönöm a válaszaitokat és neked is, aki hisztisnek mondtál. :) Van benne valami biztos, én sem vagyok tökéletes. Csak az a baj, hogy nem egy egyszerű mivan-nal kezdődött minden, hanem egész reggel ilyen modortalanul és utálatosan szólt hozzám és szerintem itt a mivan-nál sokalltam be. Nagyon hangulat ember a férjem, sok mindent tolerálok neki, ezt ő is tudja, de sokszor -mint ezen a napon is- egyszerűen direkt veszekedni akar, bármennyire is hihetetlen, várja, mikor lehet már végre veszekedni. Én türelmes ember vagyok és sok mindent tűrök, de azért mindent én se. Még ki sem kelt az ágyból, már piszkált és bírált. Majd mikor már főztem, annyi sok bántó megjegyzése volt, hogy addigra már a mivan is felhúzott.
Egyébként meg nem általánosságban bírálom őt, itt arra céloztam, hogy mikor vitázunk, akkor jönnek elő dolgok, én nem szoktam őt sértegetni és a családját bántani, ő pedig mindig lealacsonyít, kritizálja a személyiségemet, a tetteimet, a gyereknevelésemet(holott ő soha semmi érdemlegeset nem tud felmutatni, ha kérem mondjon valamit, mit hogy kéne a kicsivel, vállatránt, de ha valami balul sül el, persze miattam, akkor már tudja mondani és mondani milyen anya vagy te..). Ezek a dolgok számomra sértők és tudom, ha én is így reagálnék, számára is azok lennének, de nem teszem, ez nem áll közel hozzám. Max szóváteszem, hogy mi az amit megtehetett volna és nem tett, vagy az amit mindig pakolok utána és sokszor mondom ne hagyja ott, ahol, mert a kicsi átesik rajta, neki megy, mert nem szokta meg hogy ott van és nekirohan. Van hogy hetekig egy adott helyen van egy levetett ruhája, mire megunom és elviszem onnan, őt nem zavarja, ha szanaszét vannak a dolgai, sosem talál semmit. Lustának szoktam nevezni, mert az, ezt ő is tudja, mivel állandóan alszik, ha itthon van(12 napot dolgozik havonta), a gyerek üvölthet, ő alszik, mindenki kuss, mert jön a csapkolódás. Vagyis inkább a férjem a hisztis, mert, ha nem az van, amit ő akar, akkor mindenki hülye és mehet a fenébe. Ami sajnos sűrűn van, egy kisgyerek mellett. Tehát nem bírálom állandóan, csak ha van kifogásolnivalóm. Dícséretet is kap sűrűn, hisz emberek vagyunk, tudom mindenkinek jól esik. Tehát ne általánosíts és ne állíts be hiszits hárpiának pár sor alapján. Csak azt hiszem egy kis emberséget és tiszteletet elvárhat egy nő a férjétől, MINDIG!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!