Miért képtelenek megérteni az én véleményemet? Elvégre mindenkinek joga van úgy döntenie az életéről, ahogy akar

Szerintem a sok nyafogó kismama miatt és a sok valóban beteges és veszélyeztetett terhes nő miatt már rengetegen félnek a szüléstől és a terhességtől. Sok a tévhit a témával kapcsolatban, a szülők és barátok meséi is csak tévútra visznek. Pl. Egy sportosabb házaspár például könnyebben alkalmazkodik a hajnalban ébredő csecsemőhöz, mint azok, akik délig szoktak aludni.

Pedig lehet, hogy kár kihagyni, mert mindenki szervezete más. Nem akarok nyálas szöveget írni a kisbabák szépségéről, de jobb megpróbálni a gyerekvállalást, mert lehet, hogy mások egyszerűen csak tehetségtelenek a gyereknevelésben, és azért szenvednek tőle annyira. Lehet, hogy mások "gyengék" fizikailag és korábban nem éltek egészségesen, így a terhességtől is jobban szenvednek.

Csúnya szóval "átestem" a terhességen és a szülésen, úgy hogy nem volt tervezett a gyerek, mivel nem gondolkodtam rajta hogy szüljek, pedig 30 fölött járok. Nem szeretem a gyerekeket, csak most a sajátomat, másokétól még mindig kiráz a hideg, és minden gyereket gusztustalannak látok. Talán a hormonok megváltoztattak egy kicsit, mert tényleg a sajátom iránt mély szeretetet érzek.

Most már látom, hogy hiba lett volna, ha nem vállalok gyereket. Örökbe fogadni akartam, a férjem ezt ellenezte, sokat ordítoztunk rajta. Szülni viszont nem akartam.

Szerintem a szüléstől való félelmem abból eredt, hogy az orvosok Mo-on nem figyelnek oda eléggé, rengeteg nő beteg lesz a szülés után, fizikailag komoly problémák maradnak hátra.

A terhességtől is féltem, hogy akadályozni fog a munkám elvégzésében.

Meglepően tapasztaltam, hogy jól bírtam a terhességet,végig dolgoztam, a szüléshez drága orvost választottunk, hogy ne hagyjam ott a fogam.

És most örülök, hogy nem az örökbefogadást választottuk.

Szerintem talán az öregedéssel együtt járó hormonális változások miatt sokan 50-60 évesen tényleg megbánják, ha nem volt saját családjuk.

Akkor már az ember nem különc lesz, hanem csak egy öreg a sok közül, aki magára maradt. Nem mintha a gyerek fő feladata az öreg szülő ápolgatása lenne.

Mindezt csak azért írtam le, mert a nagynéném vénlány maradt, konok ember volt, mindig jól érezte magát egyedül.

Nekem viszont könnybe lábadt a szemem, amikor pár éve a halálos ágyán azt mondta, hogy azt az egyet megbánta, hogy nem lett családja és egy gyereket sem mert vállalni.

Utolsó, ha 10 gyereked van akkor is maradhatsz egyedül öreg korodra... Nem ezért kell szülni. Aki jól csinálja az nem marad egyedül akkor sem ha nincs gyereke, de az az igazság, hogy a normális az lenne hogy megtanítsd magadnak hogy sosem vagy egyedül. A boldogságot csak saját magadnak csinálhatod meg és akkor egyedül is boldog vagy, de ha nem tudsz önmagad boldog lenni akkor sok emberrel körülvéve sem vagy az.

Másik válaszolónak. Véleményed az lehet. De te oda sem írtad, hogy 'szerintem, úgy gondolom, stb' hanem kvázi közölted hogy ez tény és igaz, pont. Meg lehet véleményed hogy szülni kéne, jó dolog. De arról honnan lehetne véleményed, hogy valaki közli: nem akar gyereket, szeret egyedül élni? Erről legfeljebb csak az lehet a véleményed, hogy neked nem tetszik ez a gondolkozás... De egy ismeretlen személyről megállapítani hogy valójában szerinted nem is boldog... Na mindegy, te tudod, csak nem ártana kissé tisztelni azt aki nem olyan mint te, de amit te írtál az elég sértő, megbtisztelhetnéd azzal hogy elfogadod, ő a saját életében helyesen döntött. De tudod mit én pl szeretem a kutyákat. Alapvető tény, még a 2 éves kisgyerek is tudja: A kutya ugat. Vau-vau... Genetikailag. Mégis van olyan fajta aki NEM TUD ugatni, és nincs semmi baja mégsem. Sőt, a kutya mivel a farkastól van, genetikailag falkában szeret élni, mégis vannak egyes keményebb fajták akik nem tűrnek mást maguk mellett. Az állatok genetikailag szőrősek, mégis egy csomó fajban van kopasz, de vígan élnek! Erre is csak azt tudom mondani. Ami belesik a választásba lehetőségekbe az mind normális. Ha én azt is választhatom hogy egyedül vagyok akkor az normális. Ha nem lenne normális akkor nem lenne ilyen választási lehetőség. Hiszen a természetnek nem áll szándékában kinyírni minket.... De különben is mit gondolsz? Akinek nincs gyereke és/vagy párja az bezárkózik a házába és ki sem jön soha? Hát ez nem így van. Ott a sok barát, munkatárs, szomszéd, Család stb! Nem vagyunk egyedül, lehet szeretni, gondoskodni!

Szerencsére én még csak fel sem tudom fogni, hogyan lehet egy egész életet énközpontúan leélni. Számomra az adja meg az életem egyik fő értelmét, hogy gyerekeim vannak, és jóravaló embert nevelek belőlük, akik talán egy nap az emberiség javát is szolgálják majd.

Képtelen lennék arra, hogy csak élek a világban, csinálom azt, amihez éppen kedvem van, és nem tartok sehova sem, majd miután meghalok, a kutya sem sír utánam.

Hagy döntse el maga,nem mindenkiből lesz jó anya,szülni meg 10 többnyire azok szülnek akiknek nem kéne,aztán meg éheznek,meg mennek intézetben és lehet még szakmájuk sem lesz.

Csak akkor szüljön valaki,ha minden ahhoz szükséges ill a gyerekvállaláshoz szükséges dolog megvan és anyai ösztön is.Ne másnak v. más elvárása miatt szüljenek az emberek.

Semmi baj ha nem akar,rá kell hagyni,ő így boldog,hagy éljen akkor így.Én sem akarok gyereket,nem lenne hova,miből és nincs jelenleg kitől.

Miért nem lehet azt megérteni hogy ha valaki nem akar gyereket, és nem ezt tartja az élete középpontjának.24 éves vagyok és a hideg is kiráz ha a gyerekre gondolok.Nagyon szeretem őket, de sajátot nem akarok.Más az életcélom, más tesz boldoggá.Végre tudom mit akarok csinálni és ebbe nem fér bele egy gyerek.És nem azért mert önző vagyok meg énközpontú.

Katona leszek, szeretnék kimenni külföldre missziókba.És csak azért nem fogok gyereket szülni mert ez a megszokott.

Az utolsó érdekeseket írt.

Hát igen, a munkától sok minden függ. Lehet valakinek kalandos az élete, még akkor is, ha egyedül él.

Ha van családtag aki 70-80 évesen is bemegy hozzá a kórházba vagy van pénze ápolóra, ha 85-90 lesz, amikor már támogatni kell az utcán is, akkor nem rossz ötlet teljesen egyedül maradni. Nem a támogatásért szül az ember, de nem rossz, ha 80 éves mámiként vki majd rám nyitja az ajtót.

Másrészt ha vki katona lesz, akkor az nem rossz. Bár a katona férfiaknak van gyerekük, bár nem ők szülik őket.

A katonalánynak igaza van,egyébként az én unokatesóm most ment ki Afganisztánba,a nemzetvédelmin végzett.Remélem neked is sikerül.

Az énközpontuságnak semmi köze hogy akar e valaki v. nem gyereket.

Nincs semmi baj az életfelfogásával,nem vagyunk egyformák,nem kell rákényszeríteni semmit,az ő élete.

Nem kell mindenkinek szülnie,én sem akarok.

Szerintem azért képtelenek megérteni, mert ők mindkét oldalt megtapasztalták, és ennek fényében mondanak véleményt, míg te csak a singlik életét ismered.

A legjobb az lenne mindenki számára, ha tapasztalatot tudna gyűjteni arról, hogy milyen egyedül maradni és milyen családot alapítani.

Majd ezt követően kellene eldönteni, hogy kinek mi a jó.

Persze ez lehetetlen.

Sokan megbánják, hogy férjhez mennek talán azt is hogy gyereket szülnek, de nem vállalják fel a valóságot, hogy nem érzik jól magukat.

De az is igaz, hogy talán ezek az emberek egyedül sem érezték jól magukat, ki tudja.

Viszont, aki csak mások elbeszéléseiből ismeri meg a gyerekvállalást, és külső szemlélőként mondja azt, hogy egyedül marad, és nem vállal gyereket, az talán nem teljesen reális.

Persze mindenki családban nő fel, és van testvére, látja a szülők boldogságát vagy éppen boldogtalanságát. Ezek azonban más jellegű tapasztalatok, mint azok, amiket valaki házasként és családanyaként átél.

Egy biztos, hogy csak az egyik fajta életet ismerve határozottan azt állítani, hogy a másik nem lenne jó, elég felelőtlennek tűnik.

Saját tapasztalat hiányában mégis hogy mondhatja valaki, hogy nem akar gyereket szülni, mert nem neki való.

Ez sajnos csak akkor derülhet ki, ha már szült. Persze lehet, hogy tényleg nem neki való, de akkor már késő.

Viszont ha neki való lenne mégis, akkor az sohasem derül ki, és az élet egyik fontos eseményét kihagyja.

Szerintem viszont nagyon felelősségteljes döntés! Mert nagyon kell hozzá ismerni magad. És a gyerek érdekeit is ez szolgálja.

Azon kívül az aki anya az sosem ismerte mindkét oldalt, mivel akkor is akart feltehetőleg gyereket amikor még nem volt neki! Sosem élt annak tudatában a legtöbbjük hogy neki sose lesz utódja, így nem is tudta megtapasztalni azt az életet, csupán azt hogy milyen a gyerek előtti élet, gyerekre készülős élet. A kettő teljesen más világ! Akkor mégis mit várnak? Mivel lehetetlen és felelőtlen kötöttségek nélkül kipróbálni azt az életet, így fogadják hogy a mi döntésünk! Azt is el tudom dönteni kipróbálás nélkül, hogy megeszek-e egy kaját, vagy cigizek-e vagy akármi. Én pl jó voltam mindenféle tantárgyból, zenéből, táncból stb... Mégsem kértem belőle pedig szerettem is. Lehet hogy anyának is jó lennék de a hangsúly itt azon van hogy nem érdekel akkor sem, nem akarom.

Lehet hogy a kérdező szingli, de legtöbb gyerektelennek nagyon fontos a párkapcsolata szóval koránt sincsenek egyedül. Én is házas leszek nemsokára és mégsem akarok gyereket. És nem tudom ez ellen miért harcolnak annyira egyesek. Nekem is vannak dolgaim. Amik a legfontosabbak a világon nekem, mégsem szaladgálok az utcán és próbálok mindenkit rábeszélni hogy ő is csinálja azt, mert nekem az életem értelme!