Miért képtelenek megérteni az én véleményemet? Elvégre mindenkinek joga van úgy döntenie az életéről, ahogy akar

Te ilyen vagy,Te így látod a dolgokat,nem vagyunk egyformák. Majd rájön a családod,hogy kár erőltetnie a dolgot,idővel,és leszállnak Rólad.Csak állj ki a magabiztosan a véleményed és az elveid mellett,és tudj érvelni,ha arra kerül a sor.Mások véleménye ne tántorítson el,úgyis úgy élsz,ahogy Te szeretnél.Ebben nem akadályozhat meg senki.

Egy valamire azért vigyázz:ne ítélkezz azok felett,akik más elvek szerint élnek,és más mintát követnek,ne szólogass be nekik,és éld a saját életedet.ha tiszteletet és elfogadást vársz,Neked is el kell fogadnod,hogy nem vagyunk egyformák.

Szeintem tán azért, mert nincs igazad.

Az ember társas lény, genetikailag családban szeret élni, igényli a kedveskedést, gondoskodást. Így senkinek (nekem se) magyarázod be, hogy jó neked otthon tök egyedül ülni, karácsonykor, szilveszterkor,e gy szép nyári napon, egy hideg téli estén.

Másrészt: ha most így is érzed, csaknem bizonyos, hogy ezt később, 45-50 évesen nagyon megbánod majd, hogy nem lett gyereked. És akkor már késő lesz és keserűségben élheted le az életedet onnantól. És ezt azért mondják a többiek, mert sokat láttak, sokat éltek, sokat tapasztaltak és az esetek 99%-ában ez történik. Ettől szeretnének megóvni téged.

Ez a rész meg nevetséges: "Ma Magyarországon nincs olyan, hogy csak a férj keresete elegendő, a feleségnek is dolgoznia kell, plusz munkaidejének letelte után otthon kezdődik számára az "otthoni műszak": főzés, takarítás, mosás. Úgy gondolom, én nem leszek egy férfi "cselédje" sem."

Hát ez akkora badarság, hogy többször el kellett olvasnom...

a férjem keresete simán elegendő a családnak (3 gyerekünk van), még félre is rakunk belőle. Az én keresetem is elegendő lenne külön a családnak. Erről ennyit, hogy ma ez nem így lenne. Dehogynem. Természetesen a tenni és dolgozni akaró, esetleg tanult emberekről beszélek, akik nem ülnek otthon segélyre várva. Ma Magyarországon minden lehetséges. Tenni kell érte, de lehetséges.

Másrészt miért is kezdődne itthon számomra a második műszak??? Én nem főzök, hozatoma kaját. Hetente feltakarítunk ketten a férjemmel, kb. 2-3 rás munka. És néha egyikünk berkaja a mosógépet és aki épp arra jár, az meg kitereget. Nem vgyok senki cseldje, neked se kell annak lenni. Férjem bármit megcsinál itthon, ahogy én is, senki nem cselédje senkinek... Nem is lenne rendjén.

Szóval, aki esetleg meg is ért, az meg attól tart, később megbánod a lépésedet, aki meg nem ért meg, az úgy gondolja, mint én: bemagyarázod magadnak, hogy ez jó neked.

Én 28 vagyok és tökre így gondolkodom,sajan most álláskereső vagyok,de kiskorm óta állandóan nekem kell takarítanom,meg kiszolgálgatnom itthon,nem szeretném egy életen át ezt csinálni.Egyébként a mai helyzetben nem is tudnak a fiatalok külön menni,én is itthon lakom és el sem tudnám képzelni,hogy vagy egy pár költözne hozzánk,vagy én az ő családjához,isten őriz,külön lenne jó.

Utálom hogy ha elvárnak hogy az ember a nekik megfelelő módón éljen,ha nekem így jó,akkor így jó,akár tetszik,akár nem.Meg tényleg nem könnyű a mai világban még annak se aki családot akar alapítani normális,kiegyensúlyozott életet élni,nincsenek munkahelyek,alacsonyak a fizik is,külön költözésre nincs lehetőség,így gyereket nevelni kösz nem.Meg van akinek ezek nem gondok,de akkor sem akar,mit kell más életébe bele szólni.

Szerintem ha egyszer igazán szerelmes leszel, akkor majd megváltozik a véleményed...rájössz, hogy a nő nem a férfi cselédje...persze ha megtalálja az Igazit:)

Addig ameddig nem jössz rá és így jól érzed magad senkinek semmi köze...csak ne felejtsd el, hogy a világ nem ennyire sarkított, neked is el kell fogadnod mások hozzáállásait...

A vélemény amúgy is olyan mint a segg.lyuk mindenkinek van, de senkit se érdekel a másé:)

Éld az életed, úgy ahogy jól esik...