Párkapcsolat nagy korkülönbséggel?

Én azon a véleményen vagyok, hogy azért működhet a dolog, ha nem olyan a felállás, hogy tizen xakráhány éves tini jön össze egy kb. 40-essel. De ha egy 25 éves az más. A tíz év sztem még átlagban elfogadható, de a 20 az már szerintem nem normális.

Egyántalán nem hiszem, hogy a pénz miatt. Ez előfordulhat fiatalabbakkal is.

Azért, mert a legtöbb ember nem tud gondolkodni, csak a pénz az egyetlen, ami számit nekik és csak klisséket tudnak elképzelni.

Régebben - kc. 50-100 éve még az volt a természetes, hogy a férfi idösebb a nönél, mert addig nem nösülhetett senki, amig nem volt megfelelö anyagi háttere, legalább is szakmája és munkája. Mire ezt elérte, addigra már inkább 30 fölött, mint alatt volt. A feleségnek meg az volt a jobb, ha még fiatal - inkább 20 alatt, mert különben túl veszélyes volt gyerekeket szülnie, mivel a fitalabb nöknél kevesebb komplikációra lehet számitani.

Aztán jött a "szabadság", mindenki csak összevissza csinálta a gyerekeket (sokan a mai napig meggondolatlanok ezen a téren is,) és az összes régi szokást maradinak, károsnak minösitették.

Ha ma megnézed, akkor nem kell házasság, nem kell meggondolni, hogy legyen- illetve lehet-e gyerek, hanem iskolai végzettség, szakma, munkahely nélkül lefekszik a többség majdnem bárkivel, és "becsúszik" néhány gyerek. A fiatalok (sokan még tizenévesek) nem tudnak és nem akarnak alkalmazkodni, a lényeg a sok szex, a tapasztalat meg a kiélés - a felelöség meg nincs sehol.

Akik igy viselkednek, azok csak ugy tudnak egy kapcsolatot elképzelni, hogy 1. mindketten egyidösek és a szex az egyedüli kapocs, vagy 2. a férfi ugyan idösebb, de a nö csak a pénze miatt van vele, mert "egy idös(ebb) férfi már nem képes szexuális "teljesitményre".

Az a kevés ember, aki képes értelmesen gondolkodni, az tudja, hogy egy kapcsolat sokkal több, mint szex vagy pénz, és a szeretet/szerelem nem normák szerint történik. Mindenkinek magánügye, hogy milyen partnert választ, kivel érzi jól magát. Aki ezt korlátok közé akarja szoritani (eltekintve, ha az egyik fél még gyerek, illetve kiskorú), az elég siralmas valaki.

én és a párom kozott 13 év kulonbség van (én 28,o 41).

9 éve vagyunk egyutt, van egy 4 éves fiunk és szeretjuk egymást. ja és a baráti társaságba mi vagyunk az egyeduliek akik még azota is egyutt vannak.

természetesen vannak olyan dolgok amikbe o máshogy gondolkodik mint én, de mindent meg lehet beszélni és oldani csak akarni kell :)

Miért ne működhetne? Működhet.

Egyszerűen csak sok esetben van mögötte valami gond (apakomplexus, anyagiak stb.), és az emberek erről általánosítanak. Egyszerű megfigyelés, hogy sok az ilyen eset. Még csak nem is vitatkoznék vele, mert tényleg sok. De ebből általánosítani pont olyan, mint amikor egyesek azt mondják, "a cigányok lopnak".

Az előítélet sok esetben hasznos, hiszen jó, ha az ember nem lép le az úton száguldó kamion elé féktávon belül, mert az van a fejében, hogy az nem fog tudni megállni. Adott pillanatban nem végez méréseket, nem számol, csak a korábbi megfigyeléseire támaszkodik. Ezzel megóvja az életét, testi épségét. Az előítéletek akkor károsak, ha emberekkel kapcsolatban próbáljuk őket alkalmazni. Mert az emberek különböznek, és bármelyik, akivel találkozunk lehet kivétel az általános "szabály" (megfigyelés) alól. Ha mégis megpróbáljuk rá alkalmazni, akkor azzal őt megsértjük az érzéseiben, hiszen nem tehet arról, hogy olyan csoportba tartozik, amiről van egy általános megfigyelés. Ez az előítéletes gondolkodás csapdája, és szerintem erről van szó ennél a kérdésnél is.