Ti együtt maradnátok a párotokkal, ha csak a gyerek miatt van veletek?
Sokszor bánt barátom, főleg érzelmileg. Olyan is volt régebben, hogy megütött. Mostanra már maradt az érzelmi terror. Néha jól elvagyunk, de sokat veszekszünk, mert úgy érzem nem foglalkozik se velem se a gyerekkel. Emiatt veszekszünk sokat, legalábbis nekem ez a bajom. Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy akkor minek van velem?! Erre mindig azt mondja, hogy a gyerek miatt... Naponta legalább 5ször megbánt. Van hogy a külsőm miatt szekál, van hogy cselédnek néz és parancsolgat hogy ezt azt csináljam. Mikor jó kedvében van akkor mondja, hogy szeret stb+most akar házat venni, hogy nagyobb helyen lakjunk 3an. Nem tudom eldönteni hogy tényleg szeret vagy nem. Mikor jó napja van, akkor úgy mutatja, mintha szeretne, csak akkor nekem eszembe jut amiket előtte mondott. Ezeket mondom iss neki, erre meg annyi a válasza h ő azt nem gondolta komolyan ő szeret.
Én szeretem, és vele képzeltem el a jövőt a gyerekünkkel. De úgy érzemm kekezdek ebbe a kapcsolatba lelkileg, érzelmileg belefáradni
nem. azt ne hidd,hogy a gyerekek annyira retardáltak,hogy nem veszik észre,hogy anyu apu nem szereti egymást.. sokkal tisztább lenne külön menni. nem muszáj hétvégi szülőnek lenni, meg lehet oldani okosban is . de így kár együtt maradni. nem értem miért mártírkodsz te is..aki megüt és érzelmileg a padlóra küld az nem férfi..keress olyan párt aki nőként tud kezelni,úgy ahogy megérdemled. de ehhez az kell,hogy ebből kilépj.
és tényleg a legkomolyabban mondom,hogy a gyereknek is teher idővel,hogyha csak miatta vannak együtt a szülők
Dehogy maradnék egy ilyen kapcsolatban, annál sokkal jobban becsülöm magam ill. a gyerekem (ha lenne).
Nem hülyék ám a gyerekek, nagyon is érzik, ha a szülők között feszültség van, sokkal többet ártasz neki azzal, ha egy ilyen kapcsolatban neveled (belekódolva ezt a mintát, hogy később természetesnek vegye, hogy így néz ki egy kapcsolat), mintha elváltok és civilizált emberek módjára megoldjátok a gyereknevelést külön - itt arra gondolok, hogy nem használjátok fel a gyereket arra, hogy egymással kitoljatok a sérelmek miatt, mint ahogy sajnos rengeteg "szülő" teszi, hanem normális, felnőtt módon megegyeztek.
Hidd el, minél tovább húzod, annál jobban leépülsz lelkileg, de a gyerek is gyűjti közben szépen a lelki sérüléseket, mindkettőtöknek nagy szíveséget teszel, ha kilépsz ebből a kapcsolatból.
Végtelenül önző dolog lenne tőled, ha maradnál vele. Szereted? Gratulálok. A gyereked is szereted? Na látod.
Soha a büdös életben nem lennék képes olyannal élni, aki ezt műveli a gyerekem mellett. Mert ez az a helyzet, amikor igenis a gyerek az első, nem az, hogy jaj, hát szeretem.
Én már eleve nem is szültem volna annak aki lelki terrorban tart, meg oda-oda csap, meg csicskáztat :/
De tegyük fel, hogy nem ilyen volt, csak utána változott meg, blabla...
NEM! Nem maradnék egy ilyen mellett soha! Igaz bennem túlteng kicsit amúgyis az önbecsülés, de ha magad miatt nem is, épp a gyerek miatt kéne ezt helyretenni.
Azt meg vègképp nem értem, hogy lehet szeretni azt aki így bánik veled, és főleg milyen jövőt képzelsz el vele? :o
szerinted jó a gyereknek ha a következő 10 évben azt nézi hogy mész tönkre idegileg
azért ilyen mert azt hiszi a gyerek miatt nem hagyod el
aztán ha lát majd egy kényelmes lelépő utat eltünik mert a gyerek se lesz öröké cuki
Nem. És ez csak kifogás, hogy a gyerek miatt.
A gyereknek pont, hogy nagyon rossz ilyen környezetben. De persze könnyű mindig a gyerekekkel takarózni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!