Tanácsot szeretnék kérni. Magamra maradtam 27 hetesen és borzalmasan érzem magam. Fontosabbnak tartja a barátokat és a csavargást. Én csak Sírok és sírok. Mi a megoldás? Hogyan tudnám enyhíteni ezt a belső fájdalmat. Negatív hozzá szólok kíméljenek.

25 éves vagyok. Haza költöztem a szüleimhez. Nála laktam. Már nem dolgozom. Nem akartam anyám nyakára költözni de ezt kellett sajnos tenném mert nem türelem el azt hogy egy telefon és már ugrik is. Engem meg folyton magamra hagy nem segít semit csak engem ugrált ha otthon is van. Kezét is emelt rám így terhesen. Sőt még a gyereket sem akarja már elismerni hogy az övé. Olyan baráta lettek akik füvetnek és drogoznak. Idegileg kivagyok, míg vele voltam akkor is és most is. Amikor megismerkedtünk nem volt ilyen úgy kb 1 évig.már most lessz szeptemberben a 3.éve hogy együtt voltunk. Elesettek érzem magam. Teljesen. Nem tudom hogy a szeretet vagy a megszokás miatt ilyen nehéz ez az egész. Persze az is h egyedül kell nevelnem és megteremteni mindent. Most úgy érzem nem fog menni.

Fejben tudom mit kell tennem. De a szívem akkor is fáj. Boldog családot akartam. Nem ilyen életét.