Második feleségek, ti hogyan viselkedtek ilyen helyzetben?

Az én tanácsom az, hogy ne tiltsd el a gyerekeket egymástól.

Ám legyen mindig valaki mellettük, aki felügyeli őket.

Ha a gyereked felnő, majd tud különbséget tenni, dönteni.

Hallgass rám, hasonló helyzetben vagyok. Tedd ezt, ha nem akarsz a gyerekednek rosszat.

A kulcs a megbízható, állandó, de nem tolakodó felügyelet.

Én tartom a kapcsolatot apám előző házasságából született féltestvéremmel, sőt, még az anyjával is, mivel láthatásra együtt jártunk apához, miután anyámtól is elvált.

Anyám nem tartja a kapcsolatot természetesen egyikőjükkel sem. Szerintem ez az adott szituációtól függ, hogy melyik verzió a jobb. Erre nincs általános képlet. 22/L

Én ha lehet így mondani első feleség vagyok..A volt férjemnek azóta a második feleségétől is született egy kislánya..

megmondom őszintén én attól féltem,hogy a kislány születése után a fiam már nem lesz fontos az apjának hiszen 15 éves volt amikor a kislány született..De szerencsés vagyok,mert ugyanannyira fontos neki mai napig a fia is,így a mi esetünkben a fiam ismeri,és szereti is a féltestvérét...De megértem,hogy mit akarsz mondani,és ha te úgy érzed,hogy nincs értelme,hogy a gyermeked ismerje a féltestvéreit akkor biztos helyes a döntés..A féltestvérek már kész felnőttek4 nekik már nem követelőzni hanem beszélgetni,örülni kéne annak ha az apjukkal találkoznak..A te gyermeked meg majd ha nagy lesz úgyis eldönti hogy akar-e találkozni a testvéreivel..Vannak édestestvérek akik felnőtt korukra annyira nem foglalkoznak egymással,hogy jó ha 20 évente egy temetésen vagy lagzin összefutnak..

Ezért tedd azt amit helyesnek vélsz,ne foglalkozz avval hogy mit pletykálnak a többiek...

Ha úgy leszel második feleség, hogy lesz egy harmadik is, milyen kérdést fogsz ide írni? Mit szólnál, ha a te gyereked kerülne hasonló helyzetbe, mint a párod gyerekei?

Nem hinném, hogy a gyerekek a hibásak, nem tehetnek róla, milyen az anyjuk, és esetleg mivel tömte a fejüket.

A gyereket nemcsak megcsinálni kell, és nem mentesíti az apát a felelősség alól, hogy az anya 4 hónapig titkolta. A gyerek akkor is gyerek marad, ha nem tökéletes, netán "rossz". A szeretet nem függ a teljesítménytől. Ha a párod nem szereti a gyerekeit, mert rosszak és követelőznek... nos, ez nagyon durva... A követelőzésre lehet nemet mondani, a szeretetre viszont undorító dolog nemet mondani. Akkor is, ha felnőttek. Az is lehet, hogy a követelőzéssel csak a figyelmet akarják magukra vonni.

Szóval én a helyedben elgondolkoznék, milyen pasihoz mentem hozzá, és szültem neki gyereket. Semmire nincs garancia, simán kerülhetsz ilyen helyzetbe.

Miért félsz annyira, hogy a gyereked eltanulja a rosszat? Ha jól nevelted/neveled, nincs félnivalód. Ha rosszul, akkor meg tök mindegy, az iskolában, az utcán, a tv-ben mindenhol láthatják a "rosszat". Nem tudod megakadályozni. ... De ... utána már nem fogod szeretni, mert rossz...??

Szerintem a gyerekek fejlodeseben az apa is ugyannyira felelos,mint az anya, szoval en azt gondolom,h a ferjed is igencsak hibas a gyerekek viselkedesere nezve.

Szerintem nagyon szemet es onzo dolog,h igy latod a dolgokat. Te mit szolnal hozza,h a ferjed ne adj Isten ujra nosulne es a te gyermekeddel igy banna az apja?

En szerintem nincs az az nyomos ok,amiatt a szulonek hatat kellene forditani a gyerekeinek!

Nem értek egyet azokkal, akik támadják a kérdezőt.

Az apa is ugyanannyira meghatározó a gyerek életében, mint az anya, ha együtt élnek! Viszont ha elválnak, és a férfi csak minden héten 1X vagy 2X találkozik velük, vagy kevesebbszer, akkor nem az övé a felelősség a félreneveléssel, amennyiben normálisan áll hozzájuk.

A nevelőapukám első házasságából született gyerekét tőle eltiltották, és ellene nevelték. Erről ő nem tehetett.

Számomra nyomós oknak bizonyul az, hogy a másik házasságból lévő "gyerekeknek" "rossz" a felfogásuk, és nem igazán lehet összeegyeztetni a kérdező nézeteivel.