Sose tudom meg milyen normálisnak lenni?

1 éve jöttem össze a párommal. Találkoztam jó emberekkel eddig is, de ő sok olyan dolgomat elviselte a kapcsolatunk elején amit más nem nagyon. Apám terrorban nevelt engem. Anyukámat rettegésben tartottta, félelemből maradt vele, aztán elváltak pár éve. Én is kezdtem olyan lenni mint apám. Páromnak köszönhetem hogy megváltoztam, megláttam az élet napos oldalát. Úgy nőttem fel hogy csak rossz dolgok történnek, rosszak az emberek és én is. Most 30 évesen távol a családomtól jöttem rá ez nem így van. Kicsit még furcsa nekem és nem is nagyon tudom megszokni ha kedvesek az emberek velem. Úgy érzem apám egy roncs embert csinált belőlem. Folytonos szorongással. Se pszichiáter se pszichológus nem tudott még segíteni. Nap mint nap feltörnek bennem a szörnyűségek amiket művelt velem. Egyik nap jó a kedvem másik nap depis. Jó lenne úgy élni ahogy mások, normálisan, nyugodtan. Persze sokat teszek ennek érdekében, de az eddigi traumák rányomják a bélyegüket.