Normális, hogy ennyire belefolyik az életembe?

Nem, ez a helyzet egyáltalán nem normális, apáddal igen komoly problémák vannak.

1. NEKED kellene végre felfogni, hogy FELNÖTT NÖ vagy és nem ugrani apádnak minden szóra. Itt neked kell komolyan elhatározni, hogy függetlenedsz töle, ez az elsö lépés.

2. Ha nem szólt elöre, hogy meg akar látogatni, akkor NE rohanj haza, egyszerüen nem vagy otthon és kész, ezért nem várhatod otthon. Hiába vár az ajtó elött, az ö baja, miért nem kérdezte meg idöben, hogy ráérsz-e. MEllesleg a szomszédoknak is szólhatsz, hogy ne engedjék be.

3. Az óvodában/iskolában szólj - meg adj le egy írásbeli nyilatkozatot is -, hogy a gyerekeket nem viheti el, csak te hozhatod-viheted öket, kivéve ha írásbeli engedélyt adsz valakinek. Reggel meg nem engeded be, ez nem látogatási idö, egyszerüen hagyod az ajtó elött állni. A csöngöt kikapcsold, ha cirkuszol, kihívod a rendöséget.

4. Apáddal meg közlöd, hogyyha nem áll le, feljelented zaklatásért, mert ez böven kimeríti azt. És ha nem nyugszik, akkor tényleg meg kell tenned, ha a rendörök elbeszélgetnek vele, akkor valószínüleg észretér.

Azért a kérdezöt nem szabad azért elítélni, mert a férje beteg.

Eleve a legtöbb esetben csak idösebb korban jönnek elö a komoly tünetek, másodszor igen sok olyan pszichikai betegség van, amikor az illetö képtelen a normálsi életvitelre. Az meg azért nem elvárható senkitöll, hogy ha a párja megbetegszik, akkor dobja ki, mint egy szemetet.

De a kérdése nem is a párkapcsolatára irányult, csak azért említette a férj betegségét, hogy nem tud rá támaszkodni, mert nem egészséges.

A probléma föleg az apa viselkedése, és a kérdezönek tényleg arra van szüksége, hogy leállítsa, meghúzzon határokat és azt az apa be kell, hogy tartsa.

A kérdezönek emellett jó lenne egy pszichológus segítsége, mert már a párja betegsége is olyan téma, amivel egyedül nehéz megbírkózni, emellett az apa elnyomó viselkedésével szemben is nehezen tud lépni, és erre is jót tenne egy szakember segítsége.

"sokszor előfordult, hogy úgy rohantam haza, mert telefonon hívott, hol a fenében vagyunk, itt áll az ajtónk előtt"

-na tudod mikor rohantam volna. A jó ég áldjon meg. Ha úgy táncolsz ahogy Apád furujázik, akkor egyáltalán nem csoda, hogy ennyire sikeresen kiharcolja a saját akaratát. Azt hiszem picit késő, olyan szempontból, hogy a gyerekeid biztos nem örülnének, ha csökkentenéd a papával való találkozgatásukat, hiszen annyira befészkelte magát az életükbe, hogy az már elképesztő. Lépésről lépésre csináld. Meg kell neki mondani, hogy hetente egyszer mit tudom én egy nap viheti el a gyerekeket, hívatlanul NE jöjjön, mert nem biztos, hogy neked bérmikor alkalmas. Ha kiabál akkor kiabál, de ne legyél ennyire betoji!! Felnőtt vagy állj a sarkadra! Biztos nem könnyű 4 gyerekkel és egy labilis férjel a toppon lenni minden téren, de kezd azzal, hogy Édesapádat leállítod. Már az is felháborító, hogy ő viszi el a gyereket az oviból úgy, hogy erről nem tesz említésd neked. Mond, hogy egy nap elviheti őket, ha másik napokon akar találkozni velük akkor azt először beszélje meg veled, nincs több váratlan meglepetés! Az óvónőkkel beszéld meg, hogy mikor viheti el a papa és mikor nem. Elképzelhető, hogy majd botrányt rendez, de ez nagyon beteges. Úgy érzem, hogy neked nem is volt normális tini korod, sőt biztos vagyok benne, mert Apád mindenhol ott volt. Ugye nem akarod ezt a gyerekeidnek is? Lehet, ha majd ők is a serdülőkorba érnek, akkor jobban megérzik ezt a túlzott buzgóságot. Mond Apádnak, hogy hálás vagy, hogy szeret foglalkozni a gyerekeiddel, de ez a túlzott irányítás már sok neked. Olyant pedig légyszi ne csinálj, hogy bármikor csettint egyet, te már ugrasz is. Nem kell midnig felvenni azt az átkozott telót.