Normális, hogy ennyire belefolyik az életembe?

Nem, nem normális. Lehet, hogy 31 vagy, de nem nőttél ki az árnyékából. Mitől félsz? Vedd a kezedbe az irányítást. Ha benne akar lenni az életetekben (és talán szükség is van rá), beszéld meg vele, hogyan lenne ez jó. Ne random időpontokban cipelje el a gyerekeket, hanem előre beszéljétek ezeket meg.

A férjed részéről ez a "mert egyedül négy, 10 éven aluli gyerekkel úgysem bírok el" megjegyzés nagyon beszédes. Annyira súlyos a problémája, hogy ő nem is vesz részt a családi életben? Ha így van, akkor tényleg kell valakinek a segítsége, az is lehet, hogy apukád elkeseredésében nyomul így, nem tudja rendesen kifejezni magát, de segíteni akar. A gyerekek ha nem szeretnek otthon lenni, annak is a civakodás és/vagy a férjed állapota lehet az oka. Úgyhogy itt az alapoktól kell újraszervezni mindent. Anyukádra is szükség van, hogy hasson apukádra.

Óvodában/iskolában megmondani, vagy inkább írásban átadni, hogy a nagypapa nem viheti el a gyerekeket.

Megmondani, hogy ha olyankor jön a mikor nincs megbeszélve, nem engeditek be és ehhez tartani magatokat. Ha reggel jön, akkor sem engeded el vele a gyerekeket, hanem viszed őket te.

Persze, ez durva meg nehéz. De ha nem lehet vele beszélni, akkor vagy ez, vagy a jelenlegi helyzet.

A gyerekeidnek édesapád a férfi minta, miután a férjed erre alkalmatlan. Jó kérdés, hogy vajon mért nem segít többet, miért nem folyik bele jobban a gyerekek életébe?

Talán azt látják a többiek, hogy valóban nem bírnád egyedül és még mindig kisebb baj, ha apukád átlépi a határaidat, mintha egyáltalán senki nem lenne melletted a gyerekek körüli teendőkben.

Szerintem itt egyedül te tudsz változtatni. A segítség kell, viszont nem ilyen formában. Határozottan jelöld ki a határokat és ezt édesapáddal tartasd is be. Pl. ne rohanj haza, ha áll a lépcsőházban. Hadd álljon, rá ráun, majd hazamegy.

Nem baj, ha elmegy a gyerekért az iskolába, de SZÓLJON előtte, ha nem érti meg, ne engedd a tanárnak, hogy odaadja a gyereket neki.

Nagyon nehéz ezeket a szabályokat utólag lefektetni, hiszen gyerekkorod óta azt tesz veled, amit akar, nem álltál a sarkadra. Ideje bekeményítened, talán már így is késő.

Nem semmi vagy, 4 gyereket vállaltál egy rossz kapcsolatban?

Apukád lehet, hogy jót akar, én inkább örülnék v. kihasználnám (ahogy tetszik). Neked kell változnod: megmondanod, felírnod, hogy mikor miben segítsen pontosan. Pl beírathatnád a gyerekeket vmilyen edzésre és oda a papa vinné, hozná őket mindig.

És ha megcsörget, hogy siess haza, mertt ott áll a lépcsőházban, akkor közöld, hogy neked előre megtervezett programod van, XY helyen vagy és ma csak 3 óra múlva mész haza, és nyomatékkal kérdezd meg, hogy : Apu, ha jönni akartál, miért nem csörögtél? És magyarázd el neki, h az ő érdeke lenne előre egyeztetni, kérdezni, stb. Ha párszor így jár, h nem vagytok otthon és közlöd, h nem is lesztek, akkor rájön, hogy változtatnia kell.

Az a baj, h te hozzájárulsz az apád és férjed rossz magatartásához.