Mennyire tudtad elviselni, elfogadni hogy a gyereked elkezdett szexuális életet élni? Tudtatok róla beszélni?

Nos, én a "másik" oldalon vagyok, mint egykori gyermek. Most 22 éves vagyok és férfi.

Azt gondolom, hogy az arany középutat kell választani, s nem szabad szélsőségesnek lenni! Ahogyan olvasom itt a hozzászólásokat inkább zártabb szülőkről volt szó. Az enyémek viszont túlságosan nyitottak voltak.

Kiskoromban sem voltak tekintettel rám, így hallottam, láttam dolgokat nekik köszönhetően. Anyám volt az, aki nagy "szakértő" volt a témában, így amikor elkezdtem "pubertálni" azonnal rám röppent a témával égőbbnél égőbb helyzeteket produkálva ezzel.

Sajnos ő is eléggé tudatlan volt akkor. Azt gondolta, hogy kíváncsi vagyok az ő szexuális életére. Mivel szexuális frusztráltságát apám okozta, így gondolta ezt rám zúdítja, s napi téma lett a szex. Persze az ő részéről. Engem ez roppantul zavart, s amikor szóltam neki, hogy elég legyen, akkor azt válaszolta "akkor menj papnak".

Tinédzser koromban - attól függetlenül, hogy testileg már érett voltam - nem igen vonzott a másokkal folytatható testi kontaktus. Így nem is vettem észre, hogy amit anyám csinál az mennyire is káros rám nézve.

Aztán jó pár sikertelen próbálkozás után rájöttem, hogy bizony a kiskoromtól folytatott nyitottság rányomta a bélyegét a szexuális életemre. Azt nem részletezném, hogy pontosan mit is okozott a túlságosan nyitott gondolkodás, de elárulhatom: nem leányálom az életem. Hajjaj!

Szóval én amondó vagyok, hogy mindig legyen meg az arany középút ebben a témában. Ne neveljen senki prűdséget a gyerekébe, de ne is okozzon neki később komoly problémákat.