Mit gondoltok a családok helyzetéről ma, milyen az egymással rokonságban lévő emberek egymáshoz való hozzáállása?

Szia! Én megpróbálok sorra válaszolni a kérdéseidre. Persze ezek csak a személyes tapasztalataim, véleményem. Problémák a családban? Szerintem minden családban van egy-két fekete bárány, aki megkeseríti a többiek életét. Pl. alkohol problémák. Ugyanez vonatkozik a házasságra félrelépések, alkohol stb problémák. A házasság kötésre szerintem nem lehet felkészülni, ill. nem lehet korhoz kötni. A húgom 14 évesen került össze a sógorommal és a mai napig együtt vannak, de ismerek olyat is aki "érett" fejjel vágott bele mégsem tartott sokáig a házasság. A népesség szaporulat inkább az anyagi helyzettől ill az iskolázottságtól függ. Sajnos a mai világban a középréteg nem nagyon vállal gyereket, mert anyagilag nem áll úgy, hogy felelősség teljesen felnevelje. Ha jól megnézzük a legtöbb gyerek az alul iskolázott ill. a jó módúaknál van. Az előbbieknél ezt befolyásolja a családipótlék. Mivel buta, elmaradott emberekről van szó és tegyük hozzá a munkát is kerülik, így a családi pótlékra számítva szülik a gyerekeket. A válással kapcsolatban az a véleményem, hogy az emberekben már nincs meg a tolerancia, tisztelet, bizalom a másik iránt. A mai fiatalok - tisztelet a kivételnek - nem tanulták meg a másik iránti tiszteletet. Nem tanultak meg a kompromisszumot. Ha valami nem úgy történik ahogyan ők akarják csomagolnak és szaladnak haza anyuci szoknyája mellé. Megelőzése az lenne, ha tisztelnék a másikat. Tudnának egymásért küzdeni. Ismernék a kitartást. A sok gyerek vállalásról az a véleményem, hogy mindenki csak annyit vállaljon amennyit normálisan fel tud nevelni. Ez nem csak az anyagiakra értendő. Minél több a gyerek, annál kevesebb idő jut egy-egy gyerekre. A generációk együtt élése szintén kompromisszumot, toleranciát igényel. Végül is van előnye és van hátránya is. De sok családnál nagyon jól működik. Főleg, ha teljesen külön álló lakrészről van szó. Hogy adjon-e tanácsot egy szülő a gyerekének. Hát persze. Az már más kérdés, hogy a gyerek megfogadja-e vagy sem. A szigor vagy engedékenység szerintem gyerek függő. Van olyan gyerek akit szigorúbban kell fogni - és néha az sem használ - van amelyiket hosszabb pórázra lehet engedni még sem él vele vissza. Persze nagyon nehéz megtalálni a helyes utat és csak később derül ki, hogy jól vagy rosszul csináltuk. A nevelésben az otthoni légkört találom erősebbnek. De kétség kívül sokat számít az iskola a barátok. De ha egy szülő jó kapcsolatban van a gyerekével és mindent tud róla, talán megtudja akadályozni, hogy rossz befolyás alá kerüljön. Hogyan lesz valakiből bűnöző? Ez jó kérdés. Erre még a tudósok sem találták meg a választ. Egyébként épp tegnap este láttam egy dokumentum filmet, amelyben egy orvos a veszélyes bűnözők agyát vizsgálta. És kiderült, hogy az ő agyuk teljesen másképp működik mint egy átlag emberé. Én minden esetre erre nem találok magyarázatot. Hiszen tudjuk, hogy minta családból is került már ki veszélyes bűnöző. Talán valami genetikai probléma van náluk.

Nagyjából ennyi. Persze ez mind csak az én véleményem a feltett kérdéseidre.

További szép estét.

"Milyen problémák merülnek fel a család és a házasság témakörön belül ma?"

A leggyakoribb szerintem manapság a pénz kérdése, valamint a származásé - milyen rétegből jönnek a felek, az adott család hogy fogadja el a házastársat, stb.

"Milyen a jó házasság?"

Olyan, ahol egyetértésben, szerelemben élnek a felek, komolyabb problémák nélkül. Ahol együtt hoznak döntéseket, és támogatják egymást, egyenlően osztják fel a feladatokat. Ez manapság annak ellenére, hogy az ember szabadon választhat, továbbra is csak a házasságok kis részére jellemző sajnos.

"Korán vagy későn érdemes, és hogy lehet rá felkészülni?"

Magadat kell kiismerni. Ha önmagaddal tisztában vagy, jó házastársat választani is egyszerűbb. A legtöbben pont ezt a hibát követik el manapság is, mint régen - a huszas éveik elején, az iskolapadból kiesve legyártanak egy-egy gyereket egy félig ismeretlen férfinak/nőnek 1-2 év langyoshúgy kapcsolat után, aztán sipákolnak 3 év után, hogy "megromlott". Előbb fel kell nőni, önállósodni, megismerni önmagadat, rájönni, hogy számodra mi a fontos az életben. Ha ezt nem éred el, normális házasságod sem lesz.

"Ettől függ a népességszaporulat?"

Többek között.

"Hogyan befolyásolja mindezt a családi pótlék?"

Sehogy, jelentéktelen az összege.

"Mi a helyzet a válással? Megelőzhető-e valahogyan?"

Igen, ha a fent említett módon, felnőtt ember módjára választunk társat, és nem bele a nagyvilágba

"Érdemes-e sok gyereket vállalni?"

A gyerekvállalás nem gazdasági érdek, hanem személyes igény kérdése. Egyénileg változó.

"Éljenek-e együtt a generációk?"

Ne, mert feszültséget generál, és nem egészséges, ha felnőtt emberek nem tudnak önállóan, külön családként funkcionálni.

"Adjon-e tanácsot egy szülő a gyerekének?"

Adjon. De jóindulatból.

"Szigorúan vagy engedékenyen neveljünk-e?"

Emberfüggő, én engedékeny vagyok.

"Szerintetek az otthoni vagy az iskolai légkör hatása erősebb a nevelésben?"

A genetikáé 80%-ban, és csupán 20%-ot határoz meg a nevelés sajnos.

Jó kérdés. Azt tudom erre mondani, hogy a legtöbb kérdésre nincs egzakt válasz, mert más-más személyiség minden ember, és más preferenciáik vannak.

Problémák, amik a környezetemnben felmerülnek:

- anyagi problémák (felelőtlen pénzügyi döntések, szarul fizető munkahelyek... aztán ugye mindenki feszült amiatt, hogy alig van pénz, kinek milyen költése, igénye a fontosabb)

- kommunikációhiány

- függőségek (alkohol, játékgép, Internet)

- anyós/após-problémák, problémák a nagy családon belül

- elhamarkodott házasság, egymástól eltérő gondolkodású emberek házasodnak meg

- gyereknevelésbeli ellentétek

- más felfogás arról, hogy mi az egyes felek feladata, hagyományos vs. modern nézet a családról

Jó házasság: számomra olyan, ahol alapdolgokban megegyező módon gondolkozó emberek a döntést jól átgondolva összeházasodnak, és megbeszélik a problémáikat, és nem hagyják ellaposodni a kapcsolatot - mindkét fél tesz érte. Azt persze nem lehet előre garantálni, hogy örökre együtt maradnak, mert a szívet nem lehet kiszámítani, lehet, hogy az egyik beleszeret másba.

A népességszaporult csökkenése leginkább 2 dologgal magyarázzható sztem: 1) egyre több nő nem vállal gyereket azért, mert magát nem tartja jó anya-alapanyagnak vagy mert nem akar gyereket... régen kb. kinézték maguk közül azt, akinek nem volt gyereke kapcsolatban, 2) anyagiak. A csp. egy minimálisan segít sztem, de annyira nem, hogy nagy változás legyen.

Válás: ugye manapság már nem kínos vagy ciki válni, ezért sokan megteszik. Egy részük megelőzhető lett volna, hogyha rendesen kommunikáltak volna a felek, és nem bújtak volna el az első problémánál a megcsalásba, a másik elhanyagolásába, alkoholba, munkába... illetve ha megpróbáltak volna áldozatokat hozni és tevőlegesen javítani rajta. De olyan helyzet is van, ahol sztem ez a legjobb megoldás, mert már tényleg nem szeretik egymást, nem passzolnak össze.

Házasodáshoz még annyit, hogy egyre később érnek a fiatalok, és gyakran még az is tök éretlen 21-22 éves korára, aki akkor már magát tartja el, nemhogy a sulisok... nem gondolják át jól a dolgokat, elhamarkodottan házasodnak, vállalnak gyereket. Persze semmi jogom bárkinek a döntésébe beleszólni, de azt látom, hogy ált. 24-25 éves korára érik meg arra a többség, hogy egyáltalán megházasodjon. Illetve sztem azért fél év együttélés min. kell egy házassághoz 30+ is.

Sok gyerek vállalása... csak akkor érdemes, ha mindegyiket el tudják tartani és élményekben gazdag gyerekkort biztosítani nekik.

A generációk együttéléséből én kb. csak a problémát látom a környezetemben, mert az idősebb generáció bogaras és az alárendeltjeiként kezeli a fiatalabbat, a vej/meny a csicska, akit folyton lehet bántani, piszkálni, aki adja be a pénzt, de szava nincs. Ezért ajánlott ált. az, hogy a pár költözzön el, mert ez hosszútávon ahhoz vezet, hogy a fiú/lány nem akar nagy vitát, és inkább a szülei mellé áll...

Nevelés, tanácsadás:

- sztem jó az arany középút... ne legyen ész nélkül tiltó, de amit meg kell tiltani, azt tiltsa meg... és legyen következetes, talán ez a legfontosabb (és tesók között ne legyen kivételezés)

- 18 év alatt sztem a szülő meghatározhatja, mit tegyen a gyerek (de itt is fontos sztem, hogy inkább bezéljék meg), afölött tanácsot akkor adjon, ha kérnek, vagy ha nagyon durva dologban szükség van rá. És ne parancsoljon meg ne tukmáljon, ha megmondják neki, hogy kösz a tanácsot, de én így csinálom.

- az, hogy kiből mi lesz... hát sztem leginkább az alapszemélyiségtől függ... aki teljesen egészséges, abból nem lesz baltás gyilkos akkor sem, ha sokan bántják. De ha már labilisabb, akkor elég egy mlrgező szülő meg egy rossz társaság a suliban.

- én azt gondolom, kamaszkorban a suli (leginkább az osztály- és iskolaközösség) nagyobb befolyásoló tényező egy fokkal, de attól még fontos az otthoni is. Főleg hogy kisgyerekkorban nagyon jól meg kell alapozni, akkor van rá nagyobb esély, hogy ne menjen ész nélkül a többiek után vki, ha hülyeséget csinálnak.

Problémák a család és házasság témakörében; a legnagyobb, hogy nem értik meg az emberek, hogy két családot kötnek össze, tetszik vagy nem, nem csak két embert. Hogy nem veszik tudomásul, hogy nem a házassággal kezdődik az élet, hanem ők csak egy láncszem a családjaikban. Hogy magukban nem is léteznek, bennük van az összes ősük különbözőféleképpen. A gyerekeik sem a szülők tulajdona, hanem joguk van a teljes kiterjedt családhoz, kizárások nélkül.

A jó házasság egymás családjának mély megismerésével kezdődik szerintem, és bár szeretni nem kell, de elfogadni mindenképpen. Mert onnan fognak a gyerekeink származni. A jó házasságban a férj-feleség a legjobb barátok, de pótolni képesek a másik esetleg már hiányzó családtagjait is gondoskodásban, törődésben.

Korán érdemes házasodni, hogy együtt éljenek meg egy csomó fontos dolgot. Nagyon furcsának tartom a mostani divatot, hogy házasság előtt születnek a gyerekek, mintha nehezebb döntés lenne, hogy együtt éljem-e az életem valakivel, minthogy alkalmas-e arra, hogy a gyerekem apja legyen. Hogy ez hogyan alakult így, nem tudom.

A házasságra, úgy általában nem lehet felkészülni, de egy-egy bizonyos személlyel kötendőre -vagy esetleg köthetőre- igen. Elég sok együtt végzett tevékenység, főleg munka, alkotó tevékenység közben mindenképpen, még együtt élés nélkül is.

A népességszaporulat szerintem nagyrészt a látott példáktól függ. Többgyerekes családokban könnyebben lesz több gyerek, mert látják, hogy nincs abban semmi ördöngösség. Persze feltéve, hogy egészségileg minden rendben van, és nincs probléma. Egy egykés családban nőtt gyerek rettegni fog, hogy nem fog tudni enni adni az esetleges 3 gyerekének, de egy 4-5 gyerekes családban felnőtt már tudja, hogy milyen finom ételeket lehet szinte semmiből csinálni, és hogy télre be kell főzni, és zsák krumplikat meg almákat venni. És hogy jól kell barátkozni, hogy én tanítom a te gyereked zongorázni, te meg az enyém mondjuk németre. Stb. Szervezés és kreativitás kérdése.

A családi pótlék jó lenne, ha befolyásolná, de nem hiszem, hogy így van. Bár nem is tudom, mennyi az manapság. Az biztos, hogy a harmadik gyerek után -ősrégen- hónapokig nem mertünk hozzányúlni, mert azt hittük, hogy tévedésből lett több, mintha ikrek lett volna a harmadik. Aztán kiderült, hogy a harmadik gyerektől kétszer annyi gyerekenként. Kellemes meglepetés volt.

A válás külön megérne egy misét. Bár manapság megoldják úgy, hogy össze sem házasodnak eleve. Szerintem a fő probléma, hogy manapság minden egyszer használatosra, eldobhatóra tervezett, beleértva az emberi kapcsolatokat is. Szülők, házastárs, barát, munkahely, haza rögtön eldobható, ahogy nincs a hasznunkra.

Nem előzhető meg. Vagy nem tudom, hogy hogyan.

Így megfogalmazva, hogy "gyereket vállalni", talán nem érdemes. A gyerek, mint olyan, anyagilag óriási teher, soha meg nem térülő kiadás, erkölcsileg végtelen felelősség, soha meg nem szűnő törődés, gondoskodás.

Viszont a gyerek maga a költészet, a zene, minden szép egyben, amiért érdemes élni. Az újszülöttek illata maga a menyország, a gyerekedben a szerelmedet látni mérhetetlen boldogság. Akinek egészséges gyerekei vannak, az mindent megkapott az élettől, ami elérhető. És igen, minél több gyermeke van, annál hatványozottabban.

Szerintem sokkal egészségesebb több generációnak együtt élni. Mert a gyerekeknek több lehetősége van minden családtag mellett valami mást-újat-érdekeset látni, tanulni. Ezért fontos a párválasztásnál, hogy egymáshoz idomulni tudó családokból legyünk.

A szülőnek szerintem kötelessége a tanácsadás, nem lehetősége. Attól szülő, és nem haver,vagy akármi más. Felszíni, kis dolgokban inkább legyünk engedékenyek, hogy a lényeges, nagy dolgokban lehessünk szigorúak.

Sajnos manapság megfordult a helyzet, és az iskola hatása nagyobb, pedig az iskolának a szülő nevelését kellene segíteni és nem fordítva. Végülis a szülő lesz ott egész életére a gyereknek, az iskola csak néhány évig.

A bűnözés talán más téma, egyre inkább az a nézet, hogy nem megelőzhető. De esetleg megjósolható, előre látható, mint minden más.