Mit tehetek, hogy távol tudjam tartani a férjem durván agresszív gyerekét a közös babánktól?

Egyébként a pszichológust nincs sok értelme megkérdezned. Egy olyan kérdésre, hogy veszélyes-e a gyerek a babára vagy sem, kizártnak tartom, hogy egyértelmű igennel vagy nemmel válaszoljon. Mondana valamit, aminek kb. az lenne az értelme, hogy azért legyetek résen, ha a fiú a baba közelében van.

Még normális családban, édestestvéreknél is előfordul, hogy a nagytesó féltékeny a kicsire és ezért bántani akarja, mikor a szülők nincsenek ott.

Más:

Nem értem ezt a mondatot a kérdésben:

"És a szülei csapnivalóan kezelik a dolgot, a fenti tanárverős eset után az volt a gyerek "büntetése", hogy ..."

Szülei? Mármint anyuka és a te férjed ebben egyetértésben voltak? Mert akkor a férjed nevelési stílusáról is elmondtad a véleményedet - mégis közös gyereket vállaltál vele, ami nekem legalábbis furcsa

És nagymama hogy bírta őt? Vagy ővele normálisan viselkedik?

Nekem volt hiperaktív évfolyamtársam és ő sem volt agresszív. Kicsit túlpörgött néha, de ennyi. Itt valami más húzódik a háttérben. A gyereknek valami baja van, ami egy válás után, a szülők nevelési módszerét hallva nem meglepő. 7 évesen nincs igazából eszköze kifejezni, hogy mi a baj, pedig hidd el, hogy ő is szenved ettől nagyon. Biztos voltál már olyan dühös, hogy ütni akartál, szóval tudod, hogy rossz érzés közben is, hogy nincs más eszközöd hirtelen. Az aggodalmad szerintem jogos, én sem örülnék, ha ilyen helyzetben lennék, én sem hagynám vele kettesben a babát, de tudatosítsd magadban, hogy szerencsétlen gyerek inkább áldozat a történetben, mint valódi felelős. Mindenki elutasítja, ráhúzza, hogy ő rossz, hogy ő kezelhetetlen, de senki sem mondja azt neki, hogy gyere, add a kezed együtt megoldjuk, tudom, hogy képes vagy rá.

Szóval valahogy próbáld ezt megértetni a férjeddel is, hogy nem mehet így tovább, mert nem állapot. Most úgyis jön a jó idő, a láthatás alatt elvihetné kirándulni, fagyizni, vagy bárhova, hogy ne legyen nálatok és ha sikerült legalább félig kezelhetővé tenni a gyereket, amit ilyen kis korban még meglepően hamar el lehet érni (ha az anyja is hajlandó lenne segíteni) és akkor újra mehetne hozzátok is.

Én is elválnék.

Ilyen férj mellett nem érezném jól magam. És legalább biztonságban lennétek. Ők meg szúrják el úgy az életüket és a gyerekük életét, ahogyan akarják. De neked a te gyerekedre kell gondolnod.

"már százszor megbántam hogy egy ilyen töketlen szerencsétlennek szültem gyereket. "

Nem hinném, hogy neki szülted, csak így könnyebb áthárítani a felelősséget.

Amúgy eléggé bunkó módon beszélsz a férjedről úgy, hogy még csak a házasságotok legelején tartotok.

Nem sok jövőt jósolok ennek a házasságnak sem.

Amúgy ha "neki szülted", akkor -egy esetleges válásnál- majd neki is adod??!