Elég a mindent elsöprő szerelem egy párkapcsolatban?
A szerelem a legfontosabb? Akkor is, ha rendszeresen vannak nézeteltérések? Vagy célszerűbb egy olyan társat választani, akibe nem vagyunk ugyan szerelmesek, de minden fantasztikus vele, és teljes az összhang?
(Fiatal vagyok, 20 éves lány)
több mint 4 éve vagyok a párommal és még mindig nagyon nagyon szeretem sőt napról napra jobban de egy kapcsoalthoz ez nem elég és ha hezitálsz akkor ott már bibi van, mi is szoktunk veszekedni visznt leülünk és higgadt fejjel megbeszélünk mindent. Vannak nézeteltéréseink mert senki sem egyforma. Elfogadtuk egymást olyannak amilyen és nem akarjuk egymást megváltoztatni inkább egymáshoz csiszolódunk.
Voltak hullámvölgyeink ami persze minden kapcsolatban vannak viszont akkor sem gondoltam arra hogy nem kéne együtt lenni emrt valahogy érzem hogy Ő az és ezzel ő is így van.
Nem elég a szerelem kell az a plussz hogy jól kijöjjetek és megértsétek egymást és elfogadd Őt a hibáival együtt is és fordítva.
Ugyan, hülyeség..
Én is 20 vagyok, a párommal 3 éve vagyunk együtt. Első évben őrületbe kergettem annyira hülye voltam..
De azóta rengeteg mindenben változtam. Ha szereted elég lesz ez, amúgy is a szerelem illetve a "rózsaszín köd" elmúlik pár hónap múlva de attól ugyan úgy szeretitek majd egymást. Nézeteltérések mindenhol vannak. Mi például, ill én sokkal jobban szeretem mint mikor megismertem és most fogunk nem sokár összeköltözni, a távkapcsolatot is kibírtuk. Ha szeretitek egymást és küzdötök akkor nem lesz gond. Nem kor függő. Van aki 15 éves kora óta a párjával van már 20 éve. És ez egyén függő, nem az hogy valaki meg mondja hogy elmúlik...mert lehet nálad nem ez lesz.Nem lehet általánosítani:)
Elég a nagy szerelem! Persze, ha van elég pénzetek!
Ha nincsenek anyagi gondok, akkor jóval kevesebb a nézeteltérés is! (tapasztalat)
köszi 20:43
ezt csak tapasztalatból mondtam..:D
mert anyukám nagyon szerette apám 6 évig voltak házasok de utána rájött hogy mégse ö az igazi verte anyám pedig nagyon szerelmes volt de már elmúlt neki..
meg ahogy megnézem a mamám 40 éve házasok a papámmal de nem boldog mert a papám mindig szapulja és ezért szokott sírni de mondta nem jó egyedül lenni már nem szerelmes csak szimplán szereti csak családtagnak rokonnak tekinti a a mamám..
de egyet mondok a lányoknak egy érzés több ideig meg marad mint általában egy fiúnak..
de ez csak egy észrevétel..:D
mert vannak kivételek..csak nagyon kevés..
A társat hogy lehet egyáltalán VÁLASZTANI? Az jön. Egyszercsak belefolysz a "helyzetbe", észre sem veszed és már ott van valaki a szívedben.Akkor pedig már érzed hogy Ő lesz-e a társad, vagy nem.Akár van veszekedés akár nincs.
Kilenc éve vagyunkk eggyütt, de egyre jobban szeretjük egymást még a mai napig is.Pedig voltak húzós időszakok eleinte.Kapcsolat pihentetése, szakítás...
Ráadásul sok mindent különbözően gondolunk, de mivel szeretem, és ő egy másik ember nem én vagyok, így tiszteletben tartom a nézeteit.És ugyancsak mivel szeretjük egymást, így a vitás helyzetekben nem azt nézzük hogy érhetjük el a saját igazunkat, hanem megbeszéljük a dolgokat.
Egy kis szakirodalom szeretetről, szerelemről, és más effélékről. (rövidke párbeszédek, hátha hasznát veszed)
A szerelem KELL,de önmagában kevés.Hiába lángolsz,ha a másik nem ért meg,nem tudsz Vele értelmesen elbeszélgetni,nem vagytok szellemileg,érzelmileg egy szinten,nem tudtok együtt problémákat megoldani,uralkodik feletted,vagy kevesebbnek érzi magát Nálad.Ha Rád un,és nincs közös világszemléletetek,gondolkodásmódotok,közös céljaitok és törekvéseitek.
A szerelem KELL,de nem elég!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!