Veletek foglalkoztak a szüleitek gyerekkorotokban? Neveltek titeket, elmagyaráztak dolgokat, voltak délutáni - kellemes - közös programok? Mire emlékeztek leginkább a gyerekkorotokból?
Nálunk mindenre az volt a válasz, hogy "nincs pénz" - pedig lett volna, anyám állandóan TV-t bámulta, ha kérdeztem tőle valamit, azt mondta, hogy fáradt, most megy a sorozata és azt akarja nézni. Meg hogy legalább ez az egy szórakozása hagy legyen (? ezt még máig sem értem...) Persze miután vége lett, akkor sem lehetett hozzá szólni... Vaterom, meg 3 műszakban dolgozott, állandóan csendben kellett lenünk, suli után még az osztálytársamhoz sem mehettem át, aki szembe lakott velünk (lakótelep), még a játszótérre sem mehettünk le, és még nem is jöhettek át az osztálytársak sem... így visszagondolva ez így nagyon gáz...
Felnőtt fejjel már az az érzésem, hogy azért szült anyám, hogy hagyja békén az ő anyja, meg hogy régebben ez divat volt, hogy legyen két gyerek 25 éves korban már...
Én másként szeretném majd csinálni, ezért kérlek írjatok, a pozitív példát is hagyj lássam...
28l
hm...mindenkinek jutott a rosszbol..
nekem jo is volt meg rossz is..
anya és apa sokat dolgozott..igy 10évesen már tudtam fözni..emlékszem gáztüzhely fölött álva kavargattam a kaját..közben könyveket olvastam..matekoztam meg egyebek..
de részben megértettem öket mert 3 gyereket kellett nevelni.
apa tanitott biciklizni,ping-pongozni..tollasozni..
anya pedig a nöi dolgokrol felvilágositott..
sokat kirándultunk..együtt mentünk strandra..
de hogy rosszat is mondjak..középsö gyermeknem lenni nem áldás..
bátyám és hugom van..mindig én kaptam a fejmosást-hagy békén a kicsit,és -ne viselkedj ugy mint egy fiu-.
szar volt mert mindig engem csesztek le ha ök kötekedtek velem..
Hát, jutott, ami jutott.
A nagyobb gáz inkább az, mintha tényleg ezt adnám tovább. De nem akarom!
Sokszor azt veszem észre, " héka! nehogy olyan légy, mint anyád!"( mert bizony egyes reakcióknál sajnos visszaköszön.)ezzel dresszírozom magam.
tudatosan kell odafigyelni, hogy mi az, amit nem szabad.
Igen, sok odafigyelés szükséges.
Az anya pedig minden helyzetben maradjon anya. Ha a fején ugrálnak, akkor is.
Ezzel nem következetlenségre, vagy bármi megengedésére biztatlak!
hanem a megbocsátás, és az elfogadás képességének megszerzésére. miután nincs minta, meg kell azt tanulni.
Érdekes, hogy most tetted el a kérdést. A hétvégén pont azt meséltem a páromnak, hogy milyen ingerszegény gyerekkorom volt, olyasmi, mint neked kérdező.
Fater a szeretet kimutatásában, dícséretben nem jeleskedett, állandóan csak a munka, a munka. Mellesleg utólag kiderült végig csalta anyámat és van eltitkolt gyereke. Anyámnak csak az volt a fontos, hogy ragyogjon a lakás, meg tartsuk a látszatot, mert ugye mit mondanak a szomszédok. Néhány nyaralásra emlékszem, de azok se voltak felhőtlenek. Szerencsére van egy áldás férjem, vele ezt nem "játszuk" el. Néha én is látom magamban a szüleim rossz tulajdonságait, de küzdök ellenük. Szerencsére nem vertek, nem voltak alkeszok, megbecsült emberek, nem rossz emberek, tisztességgel felneveltek, normális ember lett belőlünk, de vmi nagyon hiányzott. Nagyon....
Velem(vagyis velünk,mivel van egy húgom) rendesen foglalkoztak a szüleink. Persze dolgoztak mindketten,de jutott idő a családra. Míg kicsik voltunk,anyu minden este olvasott mesét az ágyban, előtte apuval játszottunk egy jót. Aztán mikor sulisok lettünk,akkor leült velünk anyu tanulni az első 1-2évben. Nyáron kijártunk a közeli tóra fürödni délutánonként,mikor anyumék hazajöttek a melóból és mikor szabadságon voltak,akkor kimentünk 1hétre sátorozni (ez volt a kirándulás,mivel nem voltunk túl gazdagok,hogy külföldre menjünk), de nagyon jó kis hetek voltak azok. Egész nap elvoltunk, fürödtünk, kártyáztunk,szalonnát sütöttünk stb. Persze nyáron voltunk mamánál meg más rokonoknál is nyaralni,mert ugye anyumék dolgoztak.
Egyébként is mindig szakítottak ránk időt, meló után fáradtan is szívesen meghallgatták a kis élményeinket,hogy mi volt oviban, suliban stb. A szomszéd gyerekek is sokszor átjöttek játszani, vagy a többi gyerkőccel labdáztunk az utcán.
Mindig rendesen foglalkoztak velünk a szüleim és a mai napig mindenben számíthatok rájuk.
Egy szó mint száz, csodás gyerekkorom volt, én is ilyet szeretnék majd biztosítani a gyermekeimnek.
Velünk sokat foglalkoztak, pedig ők is sokat dolgoztak. Munkájuk mellett még vállaltak háztájizást. Ahol mondjuk ők kapálták, ők címerezték, majd ők törték. És apukám a rendes munka, és a háztájizás mellett télen még mást is vállalt. Ketten voltunk testvérek, és nem voltak gazdagok a szüleink. Sokat beszélgettünk, esténként játszottunk együtt.
Együtt műveltük otthon a kertünket, ami nagyon jó közös családi programnak számított.
Karácsonykor karácsonyi díszcsinálás. Közös süteményszaggatás, süteménydíszítés.
Nagymamának közösen készítettük anyával az anyáknapi ajándékot.
Nagyon emlékezetesek a közös családi disznóvágások. Bográcsozás, szalonnasütés, tollasozás stb.
És mi is jártunk vadkempingezni.
Nyáron minden hétköznap a nagyszüleimnél voltunk ott is aludtunk. Mi ezt nagyon szeretttük, mert ott más volt mint otthon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!