Alkoholista szülők gyermekei! Hogy bírjátok a mindennapokat?

Hihetetlenül kikészít, hogy az anyám 2 pohár vörösbor után minden k*rvának elmond. Ilyenkor én vagyok a hülye, a szerencsétlen, ő meg sajnáltatja magát. Képes az utolsó pénzünkön is bort venni, nem érdekli hogy nekem esetleg osztálypénzt kellene fizetnem (ami havonta 1000, borra meg 4-5 ezret költenek). Még a szeptemberit se fizettük be, pedig április van. Ritkán fordul elő, hogy nem iszik, olyankor egy angyal. De ha okot talál az ivásra, akkor iszik, és leéget a barátom előtt is. Hamarosan itt az érettségi, de az itthoni légkörben sokszor nem tudok tanulni. Elmenni nem mehetek nagyon sehova, hacsak nem viszem a kutyámat is. (Kutyával könyvtárba nem mehetek, séta közben meg nem lehet tanulni). Sokszor "elfelejt" mosni, a lyukas zoknijaimat kiszedi a szemetesből, kimossa és a fiókomba visszarakja. Próbálom a környezetem előtt takarni, hogy mi történik, de nehéz. A barátom is rátesz erre egy lapáttal, ő is gyakran úgy jön hozzám, hogy már 3-4 sört megivott. Ilyenkor veszekszünk. A kívülállók azt mondják, hagyjam rá, hogy néha iszik. Persze, de így hogy anyu is sokszor be van csípve, sok hogy ő is ittas. Apu ritkán iszik, sok gyógyszert szed, így ő talán 2 hetente egyszer iszik 1-1 pohár bort.

Nincs lehetőségem kitörni ebből a környezetből. A sok veszekedés anyámmal annyira megváltoztatott, szinte elviselhetetlen lettem. 1-2 barát van, aki megért (fiúk), de ha velük lógok, a barátom is hisztizik, anyu meg mondja, hogy mekkora k*rva vagyok. (A nővéremre egyszer sem mondta, holott ő majdnem egy éven át csalta a férjét, és úgy bukott le, hogy anyu piás volt, és eljárt a szája).

Hasonló sorsúak véleményét, történeteit várnám. Köszönöm. 19L