Jogosan nevezett semmirekellőnek a férjem?

Nem tudom mi ütött belé. Tény, ami tény, 5 éve munkanélküli vagyok. Eddig soha nem mondott ilyet, mindig kérdeztem, hogy ő ezt hogy éli meg, de a válasz mindig az volt, hogy nincs abból semmi. Az ország legnyomorúságosabb részén élünk. Munkalehetőség 0. Ez alatt az 5 év alatt nem éppen a seggem meresztettem, bocs a kifejezésért. Minden évben minimum 4 hónapot mindig alkalmi munkáztam, volt hogy egy teljes évig. Az ebből származó pénzt mind egy szálig megtakarításba megy. Kitanultam egy új szakmát, hogy azzal hátha el tudok helyezkedni, de azzal sem sikerült. Itthon minden munkát én végzek, a férfi munkát is, fahordást, a veteményt, hólapátolást, stb. Neki semmit nem kell csinálnia ha hazajön. Ez akkor is úgy van ha én is dolgozok éppen valamit, hazajövök mindent elrendezek. Mindig meleg lakással várom télen, meleg vacsorával, tiszta lakás, tiszta ruhákkal...

Lenne munkalehetőség, 120 km-rel tőlünk, a testvérem cégénél, neki is, és nekem is. Folyton nyaggatom, hogy menjünk el, költözzünk oda, és akkor meg van oldva a probléma, de nem, jó neki itt. Azt is javasoltam, hogy akkor elmegyek én néhány hónapra, ha gondolja, de azt mondja, hogy ne menjek, nem szorolunk rá. Akkor mit tehetnék még?