Miért ennyire buta, értetlen egy ember?

17 éves vagyok, a bátyámmal és apámmal élek, anyukám meghalt, nagyszülők nincsenek.

Apám alkoholista, buta,bunkó,agresszív.

Foglalkozását tekintve "gondnok", tehát amikor azt mondom,hogy dolgozik nem kell elájulni, nem fog megszakadni.

Főleg mert van egy fiatal társa, aki helyette dolgozik.Ő pedig a munkahelyén is iszik a hasonlóan igényes takarító kollégáival.

( a főnökkel jóba van, és a munkát is ezért kapta meg, nem lesz kirúgva nyugdíjig marad, és ezt tudja, tehát ihat)

A bátyám egy hasonlóan buta, bunkó alak, de legalább nem iszik, így vannak jó napjai, de megbízhatatlan, kétszínű ember.

Nem tartja apámat alkoholistának, és apám sem magát, de mivel nincs pénzünk így kell ,hogy ennek oka legyen, ez lennék én.

Ugyanis én nem hozok pénzt, csak viszek, és lám meg is van az ok.

A bátyámnak van egy barátnője is, akiről azt gondoltam,hogy talán lesz egy értelmes ember a közvetlen közelemben, aki talán jó hatással is lehet bátyámra, ha látja,hogy itt hogy mennek a dolgok.

De nem, ő is ugyan ez az ostoba, buta teremtmény.

Tehát itt él, lát mindent, hall, és ő is úgy véli,hogy apám nem alkoholista mert az mondták neki,hogy nem az, vele meg kedves.(szintén iskolába jár, de az ő eltartása normális, apámnak sincs ellen kifogása)

De amikor apám "féreg,r*?.dék,b*=i,köcsög,bunkó,f*****j" jelzőkkel, és cifrább társaival illet engem, indokolatlanul, az szerinte normális.

Na de amikor én azt mondom,hogy "rohadt alkoholista" akkor a csaj felháborodik,hogy hogy beszélhet így valaki az apjával, őt ezért már rég pofán verte volna a saját, apja, és bátyám is ezzel érvel,hogy én örüljek magamnak, mert más apa ezt nem tűrné el.

(ja, csak más apa nem ekkora alkoholista, és a csaj apja is egy normális ember)

Komolyan, annyira el vagyok keseredve, folyamatosan megkérdőjelezik,hogy apám alkoholista e, mert hogy dolgozik, és azok nem szoktak, meg itt van a józan életű bátyám is, aki megerősíti,hogy minden rendben, a baj max velem van.E mellé már a barátnője is odaállt, 3 az 1 ellen.

Mindenki fenntartásokkal kezeli az állításaim, úgy érzem,hogy senki sem hisz nekem, mindenki ellenem van, és már annyiszor gondoltam rá,hogy inkább öngyilkos leszek, aztán jó napot, de akkor meg ilyen emberek jönnek el a temetésemre, mint apám?Valamint akkor ő "nyerne", nincs értelme annak sem.Én meg megakarom élni, azt amikor ő meghal végre, tiszta szívemből gyűlölöm, és nincs elég hely,hogy ide leírjam az indoklást.

Szerintem már csak azzal elment 10 év az életemből, amit "miatta" stresszeltem, hogy soha semmi nincs, de a rohadt alkohol meg ott van.

Dolgoztam már, le is akartam már lépni párszor, de nem sikerült, mindig történt valami, ami miatt meghiúsult, teljesen tehetetlen vagyok, be kell még fejeznem az iskolát, és maximum akkor tudok valamit lépni.Csak kérdés,hogy ki bírja tovább.