Szerdán apum meghalt. Többi lent. Mit csináljak?

Nagyon őszinte részvétem. Mélységesen megértem, én 16 évesen veszítettem el Aput.

Semmit nem tehetsz. Tartsatok ki egymás mellett Anyuddal és Tesóddal. Idővel elviselhetőbb lesz, de 30 év múlva is eszedbe fog jutni.

Részvétem 😞

Egyébként szerintem próbáljátok ezt úgy felfogni, hogy apukád már nem szenved...:/

Tudom, nehéz, de legyetek erősek :)

Őszinte Részvétem Apukád Miatt!!!

Ezen sajnos nem segíthet semmi,idővel majd feldolgozzátok,nagyon sajnállak,kitartást!

Mivel te 15 vagy, a tesó 17, mindketten el kéne, hogy menjetek minél előbb a legközelebbi ifjúságpszichiátriai gondozóba (bocs, ha a neve nem pontos).

Apud miatt a gyász nagyon mélyen érint titeket, a tesód nem véletlenül balhézik, anyukád összeomlott - holott neki kéne kicsit erősebbnek lennie két gyerek mellett - szóval, én azt gondolom, hogy ha valakinek segítség kell akkor azok most ti vagytok, és te vagy.

(Nem, nem fognak legyógyszerezni, max. kapsz egy könnyű nyugatatót, ha nem tudsz éjjel aludni. Gyászban sokszor nem bír az ember aludni.)

Nagyon sajnálom, és fogadd őszinte részvétem.

Gyászolj, drága, mást nem is tehetsz. Tudom, hogy ez nagyon kemény időszak lesz neked, de mindig gondolj arra, hogy ami nem tör össze, az megerősít.

Sok erőt! :)

Én az iskolai pszichológustól kaptam egyszer segítséget. Ha van rá módod, mindenképpen próbáld meg.

Szerintem mindhármótoknak segítene. Részvétem. :(

Sok erőt kívánok!

Hihetetlen, hogy az ember mennyire képes megérezni, hogy ekkora a baj. Sajnos sokszor nem is tudatosul a környezetben, hogy tényleg nagyon nagy a baj és nem szabad elengedni egyedül az illetőt sehova. Ugyanígy halt meg egy kedves ismerősöm fiatal férfiként. Légszomj, hát és mellkas fájdalom, verejtékezés, halálfélelem. Azt mondta rendben van, de nem érzi jól magát, hazamegy lefeküdni. Nem engedte hogy hazavigyük, mert szerinte volt már ilyen, akkor is jobban lett egy nagy alvástól. Útközben halt meg. Csak a szerencsén múlt, hogy nem jött szembe senki.

Apukád segélykiáltása sokatmondó és sajnálatos hogy az igyekezet ellenére sem tudtak már segíteni rajta. Azt szokták mondani, hogy ezt nem lehet feldolgozni, csak megtanulni együtt élni vele és ez sajnos nagyon igaz.

Ez nagyon nehéz lesz, de fontos hogy kitudd beszélni magadból a fájdalmadat és bizony ha az segít, akkor merj üvöltve zokogni, mert jobb ha kijönnek az érzelmek, mintha magadba fojtod.

Ha végképp nem megy, akkor érdemes pszichológus segítségét kérni, vagy egy gyászcsoporthoz csatlakozni.

Őszinte részvétem.

Tudod, elgondolkoztattál, de nagyon. nekem is sokszor fáj a hátam, ami időnként kihat a mellkasomra is, és olyankor szorít. a doki szerint semmi bajom nincs, csupán szülésnél megnyomott a baba egy ideget, és ennyi. de talán ezt olvasva érdemes lenne még egyszer nekifutni.

Még egyszer részvétem.