Mindig engedjük el a fülünk mellett, vagy tisztázzuk a helyzetet?
A helyzet a következő! Édesapám vett egy lakást Bp-en, befektetési célra, ki szeretnénk adni. Férjem nővére és a barátja is Bp-en élnek, sőt abban a kerületben, csak jóval "kintebb". Már, amikor kerestük a lakást, anyósomnak is volt egy félig poénos,félig komoly beszólása,hogy "de jó,hogy ott veszünk, majd a lányáék beköltözhetnek". Erre apu nem reagált.
Aztán most,hogy meg lett lakás, sógornőm kérdezte,hogy hol vettük, milyen stb. Mondta is, szintén félig komolyan, na az még nekik is jó lenne.
A gond itt csak annyi,hogy nekik most 80 ezer az albérletük, mi ezt 150 ezer körül tudnánk kiadni. Baromi kellemetlen ez az egész, mert sokszor úgy érzem,hogy elvárják,hogy "kisegítsük" őket. A férjem szerint hagyni kell, ő is hallja a megjegyzéseket, de szerinte tisztában vannak vele,hogy ez befektetés. Viszont nekünk apuval egyre kellemetlenebb nem reagálni a megjegyzésre.
Arra gondoltam,hogy legalább anyósomnak,aki egy értelmes, tanult nő szépen,finom elmondanám,hogy miért nem tudjuk "odaadni" sógornőméknek ezt a lakást! Jó ötlet, vagy hagyjam és majd elfogadják?
igy van! nyiltan mondja meg édesapád neki!
o vette, o rendelkezik felette, o adja ki, annak akinek akarja!
(ezért nem is értettem a tobbeszámokat, hogy ti adjátok ki, ti kerestétek,- na mindegy)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!