Elköltözünk. Nem akarok ez már kényszerítés. Mit tegyek? (lécci)

Szent ég,ilyen helyesírással gimnáziumba?

Most nem kötekedni akarok,de hemzseg az írásod a hibáktól,elütésnek ez már sok.Ráadásul a fogalmazás is elég gyenge.Szinte nagy részét alá lehetne húzni hullámos vonallal...

Lehet a gyengébb suli jobb lenne.

Barátaid mindenhol lesznek,egyébként is,most sok fog megszakadni,ahogy szétszórodtok az iskolákba.

Azt nem értem kiskorúan hogyan lehetsz önkormányzati tag,de az itt szerzett ismereteidet a másik helyen is hasznosítani tudod.

Szóval:bele kell nyugodnod,anyukád gondolom nem jókedvében költözik el,ő az,akit valamilyen körülmény kényszerít.Nézheted úgy is,hogy örülhetsz,hogy van hova mennetek.

35 km valóban nem a világ,az még simán bejárós szerintem.

Elmesélek neked egy történetet.Ha gimi választás előtt állsz,akkor kb. annyi idős lehetsz,mint én voltam anno,mikor elköltöztünk szüleimmel.Na,de nem ám 35 km-re,hanem 400-ra,az kicsit parásabb,ja és új országba.Az elején én is sokat sírtam,hogy de a barátaim,és jajj,mi lesz és összedől a világ.Aztán visszamentünk látogatóba,mert nagyszüleim még mindig ott élnek(ez kb fél 3/4-ed évvel a költözés után volt).Meglátogattam egyik "barátnőmet",aki kb 5perc alatt lerázott,hogy bocs,dolgom van.Én azt hittem keresni fog,míg ott vagyok,hisz mondtam neki,hogy meddig maradok....Nos,azóta is keres...Kb. 10 év telt el az eset óta,de ott akkor megértettem,hogy ezek a barátságok bizony nem örökre szóltak.

Azóta itt is lettek barátaim,elvégeztem a főiskolát,boldogan élem az életem...Azt hiszem szüleim egyik legjobb döntése volt a költözés.