Mit tegyek? Tűrjem vagy itt már csak a válás segít?

Szerintem teljesen jogos, hogy ki vagy és hogy érzelmi zsarolásnak érzed az egészet. Főleg, ha a te családod sosem adott okot a párodnak, hogy a vérük ellen uszítsa a gyerekeiteket.

Szerintem alapvető kérdéseken kellene elgondolkodnod a probléma gyökerénél. Például a párod részéről hol itt a tisztelet? Mert nekem a leírás alapján úgy tűnik, hogy sehol. Egy olyan házasságnak pedig mi értelme ahol nincs kölcsönös tisztelet. Persze a gyerekek bonyolítják a dolgot, de szurkolok, hogy olyan döntést hozz, ami hosszabb távon mindenkinek jó lesz.

neked milyen a kapcsolatod anyáddal? Miért utálja a párod őket?

És a fontos: Ha tűrsz akkor jobb lesz? Meg fog változni?

Vagy csak te őrlődsz a baromságai miatt és az elfojtott indulatok kitörnek egy szép kis rák formájában.

Milyen gyakran? Mert ha minden heten akkor elszakadasi problema, ha 2-3 havonta akkor normalis.

Viszont ha a gyerek visit es nem akar menni, akkor ott valami tenyleg nem stimmelhet a nagyival, nem ertem miert erolteted? Ha nem akar menni, minek cipeled magaddal?

Közöld hogy hétvégén meglátogatod anyádat, ha nem szól semmit, akkor rendben, ha viszont igen, akkor mondd neki, hogy legközelebb hosszabb időre is meglátogatod.

Ha ezen vita alakul ki, akkor nyugodtan mondd neki, hogy számodra súlyosan sértő, hogy a te családi ágadtól el akar szigetelni, ez lehet köztetek feloldhatatlan ellentét is.

Csak így simán, teljesen egyértelműen, minden finomkodás, vagy durvább fenyegetés nélkül.

Szerintem is abszolut jogos a felvetésed.

A válást nem tartom fontosnak, de ha nem fejezi be a gúnyolódást és az uszítást, akkor egy időre elköltöznék gyerekkel együtt. Téged az anyukád nevelt fel. Természetes ha hiányzik, még akkor is ha ők ketten utálják egymást, te még attól mindkettőt szereted. Mond meg neki, hogy nem kell szeretnie az anyósát, de el kell fogadnia, ahogy te is elfogadod az ő családját.

Egyébként nálunk is ez volt. Anyukámat nem bírta elviselni a párom, de nem veszekedtek, csak viccelődött az anyóspoénokon meg ilyenek. Nekem nagyon rosszul esett. Akkor nem beszéltünk 1 hónapig nem vettem fel neki a telefont. Küldött virágot, ajándékokkal kergetett, leígérte az összes csillagot, de nem álltam vele szóba. Végül azzal bocsátottam meg neki, hogy felhívta anyukámat és bocsánatot kért tőle. Ezzel az én szívem is meglágyult. :) Azóta békesség van. Megjegyzései még szoktak lenni nagy ritkán, de azt már nem veszem fel.

Azért tartsa tiszteletben a te döntéseidet és veled együtt a rokonaidét is legyen szó bárkiről. Ha őket nem tiszteli, akkor téged sem fog. Az hgy a kicsit meg uszítja, az több a soknál. Megmondnaám neki 4 szem közt, hogy állítson magán, mert ez nem normális. Egyébként nehogy már engedélyt kelljen kérned hogy felutazhass a mamához. Mi vagy te, rabszolga vagy cseléd? Ha sokáig ellenzi meg szekál miatta, fognám magam és amíg ő dolgozik addig lelépnék és csak egy cetlit hagynék, aztán már csak késő este venném fel a telefont. Hagy egye a fene, hogy hol lehetek és miért nem veszem fel. Ráadásul 2-3 napot ott is töltenék anyámnál.

Tudom, eléggé szélsőséges megközelítés, de hasznos. Nem a tulajdona vagy, hanem a társa. Társat pedig úgy tudnom, legalábbis mifelénk, hogy tiszteljük.

Majd írd meg mi volt! :)

Sok sikert!

Én nem tűrném. Felnőtt vagyok, nem mondhatja meg senki sem, hogy kivel találkozhatok és kivel nem. A szüleimtől meg pláne senki sem tilthatna el senki sem. Ha ő nem kedveli őket, akkor ne menjen. De te ettől még mehetsz.

És szerintem sem kell elszakadni. Egy család vagytok. Gondolom, ő is tartja a kapcsolatot a rokonaival.