Én gyártok problémát, vagy ő nem vesz komolyan? (mentális gond)

Rendet kellene már rakni a fejekben. Először is az autizmus nem betegség, hanem egy élethosszig tartó állapot. Ez egy spektrumzavar, ergo nagyon nagy szórásokat mutat! Nem, az autisták nem fejlettebbek semmiben, mindösszesen a magasan funkcionáló autisták, azaz kb. az összes diagnosztizált autista 5 százaléka kiemelkedő valamiben. Ez egyáltalán nem jellemző. Egy városi legenda. Biztosan van, aki fejben jobban számol, mint egy gép, akit a NASA foglalkoztat, stb... Mivel ezek kirívó esetek és az ember ilyenekről olvas, azt gondolja, ez az átllagos. Hát nem az. Semmivel sincs több különleges képességekkel redelkező közöttük, mint az egészséges gyerekek, emberek közt. Ugyanolyan százalékos arányban vannak az autistáknál is a kiemelkedőek,("zsenik"), mint a "mezei" társaik között. Az én kisfiam autizmussal él, 8 éves. Az iskolában 3 csoportban fogalalkoztatják Őket. Rengeteg autista egyáltalán nem beszél, kommunikációs és szocializációs problémája pedig a 98 %-uknak van. Az nem annyit tesz, hogy introveltált. Egy átlag autistának, ha csak a helyére leülsz, komoly traumát okozol, mikor nálunk beteg lett a tanárnő és helyettesíteni akarták, a 8 gyerekből 5 a terembe sem volt hajlandó bemenni. Mondom, ez egy spektrum, vannak szerencsés esetek, de javarészt ezek igen komoly problémákkal járnak, magas százalékuk sosem lesz önálló. Ez nem buli, meg divat és egyáltalán nem menő. Élj együtt egy átlag autistával, aztán rájössz pár órán belül, hogy milyen hihetetlen nehéz tud lenni. Pláne nekik.Múlt héten a másik osztályban, ahol a fiaméknál problémásabb esetek vannak( de még ők is csak a spekrtum közepe táján, ergo nem a súlyosak)az egyik kisfiút gyógyszeresen kellett lenyugtatni, amíg megérkezett az anyuka(van orvos és nővér is a suliban), mert szó szerint sokkot kapott attól, hogy az egyik csoporttársa véletlenül(!) beletépett a könyv lapjába lapozásnál, amit együtt nézegettek. Több mint egy órán át próbálták lenyugtatni, miközben fülre szorított kézzel ordított szegény, akkor kapott enyhe nyugtatót a szülő beleegyezésével, aki már úton volt érte természetesen. Van akinek kihívás felülni bármilyen tömegközlekedési eszközre( az én fiamat villamoson és metrón csak zajvédelmi fülvédőben tudom utaztatni)felszállni, van aki nem hajlandó,csak pépeset enni, vagy egész életében mindössze 3 féle ételt fogyaszt. A kisfiam állapota alapján a spektrum enyhébbik végén van, valószínű így sem lesz sosem képes önálló életre. A hirtelen helyzetekre, a szokatlanra képtelenség felkészíteni, minden változástól kiborul, még a mposógép zajától is fél. Képtelen lenne ruhát választani magának, az megoldhatatlan feladat számára, kikészítem, javarészt önállóan felveszi, de a választással nem tud mit kezdeni. Ha rossz a Lift, sírva viszem le a lépcsőn, mert fél tőle, becsukja a szemét és befúrja a fejét a nyakamba, nem tudom mi lesz, ha már majd nem bírom el, most még csak 21 kg. Soroljam még? E mellett marhára nem vígasztal, hogy önmaga autódidakta módon megtault pár idegen nyelvet és abszulút hallása van, extrém fejlett ritmusérzéke. Nem segít ez rajta semmit sem. Látni, ahogy napi szinten küszködik és néha egy mezei tiltás is milyen nehézséget, kihívást jelnet számára, iszonyúan szívszaggató. Különleges? Igen. Ahogy az egészséges fiam is az. Elfogadtam olyannak amilyen, így szeretem, támogatom, segítem amiben csak tudom? Természetesen. Mindenesetre az egész élet maga a Himalája megmászásával hasonlatos erőfeszítésekbe kerül Neki néha, nem értem hogy kívánhatja ezt bárki is magának! Nem lehet ezt internetes tesztekkel mérni, az első körös autizmust felmérő(a diagnosztikát segítő, de azt nem helyettesítő) teszt is 80 A4-es oldal és pszichiáter, azaz orvos, elemzi ki, nem pszichológus, óriási a különbség. Felnöttkori dignózissal kevés helyen foglalkoznak, de azért elérhető az is. Én meg nem vagyok távdiagnoszta, de már eleve az, hogy egy ilyen fórumon érdeklődsz, meg úgy en bloc, úgy legyen ötösöm a lottón, ahogy Te nem vagy autizmussal élő és ne is akarj az lenni. Az Asperger-szindromára jobban illik, amit írtál(de attól is messze van), ezt már nálunk nem használják ,mint diagnózist, mindekettőre egységesen az F84 kezdetű BNO kódok vanna, ergo autizmus spekrumzavar.

Felnőtt ember vagy, ha már párod van. Ha fel tudtál nőni és párkapcsolatot kialakítani, akkor most minek nyöszteted magad addig, míg nem lesz papír a kezedben egy pszichés betegségről? Mit érnénl vele? Miért olyan fontos ez most neked, milyen többletet adna az életedhez?

hányszor írod még ki ezt a kérdést más-más formában te "csodagyerek"?

Szerintem fontos, hogy az ember megismerje magát, és te magad fogalmaztad meg, hogy mit szeretnél. Ha a párod nem támogat ebben, nem hogy nem vesz komolyan és nem veszi figyelembe az igényeid, hanem elnyom és nem tisztel. Anyukád sem volt támogató, a párod sem tűnik annak.. Egy pszichológus sokat segítene, nem csak az önismeretben, hanem abban is, hogy egézséges határokat alakíts ki. És basszus, igen, különleges vagy!!

Asperger szindróma?