Merjem rábízni anyósomra a 3 hónapos fiamat?

A beszélgetés nem hatott, szép szóval próbáltam megoldani. Minden a régi maradt. Míg egyszer a lányom hivatalos lett egy szülinapi zsúrra. A mama kifogásolta, hogy mért nem vele megy sétálni a zsúr helyett. Végre ekkor kiáltunk az igazunk mellet (már rég meg kellett volna tennünk) és a kislány a barátaihoz ment. A következő héten elhívtuk, hogy legyen a gyerekekkel míg mi elmegyünk a piacra (a férjem beteg és én segíteni akartam neki). Mikor visszaértünk azzal várt, hogy neki elege volt a mai napból. De a lányt elviszi délután a játszótérre. Erre én megkérdeztem miért nem viszi a fiút is. Végül azt mondta, hogy a nagyapa csak a lányt akarja látni. Én felhívtam a férjét és megmondtam kulturáltan, hogy ez így nem megy. Elkezdett rám üvölteni, hogy mi milyen piszkosak vagyunk, otthon nálunk kosz van. Egy reggel bejöttek a lakásba (körbetúrták a lakásunkat) amikor a nagyobb gyereket elvittem az óvodába. Tehát a reggeli mosatlan edény ott maradt mert siettünk. Mindennek lemondott és azóta nem léteznek számomra és a gyerek felől meg nem is érdeklődtek (vagyis a lányom felől). A lányom azóta egészen felszabadult, állandóan a gyerekek társaságát keresi. Én csak annyit mondtam neki (habár hallotta az üvöltést, mert olyan hangos volt telefonon keresztül), hogy a mamának fáj a lába és ezért nem tud jönni. Ami számomra a legfontosabb a lányom nem köhög többet. Macskaszőr allergiája van és kértük anyósomékat, hogy figyeljenek oda (van egy macskájuk aki mindenbe belenyal, az asztalon jár, anyósommal alszik). A kislány nem ment be a lakásba, de az orvos azt mondta, hogy a ruhára is oda kell figyelni. Semmilyen szabályt nem tartott be, mintha azt akarta volna, hogy beteg legyen és ő gondozza (mert mindig telefonált, hogy majd ő lesz vele ne vigyük óvodába). Igazából apósom megoldotta a helyzetet.