Ti mit tennétek?

Először a pároddal beszélj, kérdezd meg tőle, hogy amikor nem vagy ott, hogyan viselkedik.

Mióta vagytok együtt a pároddal? Lehet, csak idő kell neki, hogy feloldódjon idegenek társaságában. Én sem szeretem, ha vendégek vannak nálunk, inkább elvagyok a szobámban és nem "zavarok".

Nem biztos, hogy veled van baja, minden kívülállót, aki nem a családhoz tartozik ellenségesnek észlelhet, mert introvertált, nem bízik az emberekben.

Akkor én írnék egy kicsit a testvér szemszögéből.

Én sem igazán vagyok jóban a bátyám párjával, egyszerűen teljesen más jellemek vagyunk, más az értékrendünk, olyanok vagyunk, mint a tűz meg a víz. Ő egy erősebb karakán jellem, én csendesebb, szerényebb személyiség vagyok, nincs bennünk semmi közös, persze ennek ellenére az alapvető tiszteletet megadom neki. Mivel nem igazán beszélgetek vele, ő azt hiszi, hogy bunkó vagyok, pedig csak nem vagyok az a csevegős fajta.

Akár én is írhattam volna ezt a kérdést, annyira hasonló a helyzetem sajnos.

Kb. 13 évvel idősebb nálam a párom nővére. A saját anyja is mondta, hogy olyan mint az ördög. Mi átnézünk egymáson, természetesen ő kezdte, én meg nem vagyok az az erőlködős fajta, pláne, hogy folyton áskálódik ellenem és beárul az anyjának miután kihallgat valami beszélgetést, ami neki nem tetszik...

Párom is tud róla kezdettől fogva, hiszen neki is ekéz engem a hátam mögött. Párom persze mindig megvéd engem, de hajthatatlan a leendő sógornőm, szerinte én vagyok a világ legrosszabb nője. Már eljutottam odáig, hogy meg se merek szólalni náluk, ha ott van, mert tudom, hogy elég ha egy félreérthető megjegyzést teszek és ezt is kiforgatja valahogy. Bennem nincs semmi rosszindulat, mindennél jobban és őszintén szeretem a párom, ez az egyetlen "bűnöm". A párom exével jóban voltak állítólag, pedig az a csaj többször is megcsalta a páromat... Tény, hogy nem vagyok az a beszélgetős, társasági ember, nem megyek oda félig idegenekhez megkérdezni, hogy hogy vannak, mi újság stb. De ezt még nem érzem elég indoknak arra, hogy utáljon.

A sógornőm egyébként egyedül él, párja nincs még mindig így a 30-as évei közepén, de úgy tűnik már nem is lesz. Karrierista, több diplomával, jól is keres, valószínűleg emiatt is lenéz, mert nekem csak 1 lesz nemsokára és az sem olyan menő szakon, mint az övé.

Állandóan bele akar szólni a párom életébe, hogy mikor mit csináljon, vagy menjen vele ide-oda, de közben folyton keresztbe is tesz neki a szüleik előtt. Legtöbbször ajándékokkal kedveskedik a páromnak, ami néha már nekem is kínos, hogy "csak úgy" kap ajándékot és utána a sógornő várja, hogy hálálkodjon, meg őt szeresse jobban, mivel ez nem következik be, besértődik és még jobban utál engem. Egyébként nem én álltam közéjük, mert előttem is volt hogy évekig nem állt vele szóba a párom, mert annyira kikészítette.

Valahogy úgy vagyunk, hogy ha van rajtam sapka az a baj, ha nincs, akkor meg az...

Nagyon elegem van ebből az egészből és őszintén együttérzek veled. Iszonyat kínos és fárasztó ez az egész. Ha valaki tud ebből valami értelmes kiutat, azt szívesen venném :(

pároddal beszéld meg először.

amúgy ha az egész család támogatja ezt, akkor az párod családjáról sokat elmond. szal párodnál a labda, elhatárolódik, vagy követi őket. maradsz vagy mész....